Amint melegebben süt a nap, a mezőn máris megjelennek a dongók. Hangosan zümmögve-döngve repülnek egyik virágról a másikra. (Innen, a dongó hangról kapták a nevüket). A fűzfabarkáról, keltikéről, kankalinról, a kora tavasz első virágairól gyűjtik a virágport. Ők a tavasz első hírnökei.
A dongók ‒ vagy másképpen poszméhek ‒ a legnagyobb termetű méhek közé tartoznak. Nagy, zömök testüket sűrű szőrbunda fedi. Fenyegető külsejük azonban megtévesztő. Valójában szelíd rovarok ők, még a fullánkjukat is csak ritkán használják. Ahhoz képest, hogy milyen nagy a testük, a szárnyaik egészen aprók. Ezért gondolják az emberek, hogy a repülés törvényei szerint a dongó igazából nem is repülhetne. Szerencsére a dongó ezt nem tudja, és repül.
Kora tavasszal, ahogy előbújik téli szálláshelyéről, előbb élelmet gyűjt, hiszen a tavalyi tartalékai jócskán megcsappantak. Amint feltöltötte a raktárkészletet, helyet keres az új fészeknek. Egerek, pockok elhagyott járataiban, odúban, moha közt kezd hozzá az építkezéshez. Gondosan kitakarítja a helyet, aztán lerakja a viaszváros alapjait, a viaszsejteket. Ezekben a sejtekben fejlődnek ki először a dolgozó méhek, nyár közepére pedig a hímek és az új nőstények. Nyáron innen indul az új párok nászrepülésre. A hímek azonban a nász után mind elpusztulnak. Az ő életük nagyon rövid, csak a peték megtermékenyítéséig tart. Amint ezt a feladatot elvégezték, tovább nincs szükség rájuk. A méhvárosban a főszerep a dolgozóké és a nőstényeké. Ők nevelik az utódokat.
A virágporgyűjtés és mézkészítés főleg a dolgozók feladata. Tavasztól késő nyárig rengeteg a munkájuk. Sok az éhes száj a viaszvárosban, hiszen sorra kelnek ki a kisméhek, és mind szereti a mézet. A növények beporzásának nagy munkája is az ő feladatuk virágporgyűjtés közben. Beporzás nélkül a virágból nem fejlődne gyümölcs, nem lenne termés. Szorgos munkájukra hát mindannyiunknak nagy szüksége van.
Feladat
Figyeld meg, hogy a kertben, közeli parkban melyik növényre száll rá a dongó. Mit gondolsz, miért épp azt választotta?
Kérdezz!
Miért szőrös a dongó teste?
A sűrű szőrbunda védi a rovart a hidegtől. Ezért lehetséges, hogy a dongók kora tavasszal, hűvös nyári napokon, magas hegyekben is gyűjtik a virágport, ott és olyankor is, amikor más méhek még fáznak és nem indulnak útnak. A szőrök a mézgyűjtésben is segítik a dongót. A virágpor ráragad a szőrszálakra, innen szedegeti le a méh a kosarába.