Kiss Ottó: Focisták kézikönyve - részlet

 

 ̶  Gól volt!  ̶  Nem volt gól!  ̶  De gól volt!

Bálint percek óta már csak ezt hallgatta. A pálya szélén ült, és onnan figyelte a három fiút. De akkor már nem is játszottak, csak vitatkoztak egymással. A két kisebb hangosan, az idősebb kicsit nyugodtabban.

̶  Szerinted bent volt? ‒ jött oda Bálinthoz egyszer csak a legnagyobbik, Szabolcs. A két fiatalabb, Máté és Gergő követte.

‒ Nem láttam rendesen, de az biztos, hogy csak akkor gól, ha a labda teljes terjedelmével átrepül a kapuvonalon ‒ felelte Bálint.

‒ És te ezt honnan tudod?  ‒ kérdezte Szabolcs.

‒ Megvan otthon a Focisták kézikönyve.

A fiúk letelepedtek Bálint mellé, és aznap sokáig beszélgettek. Végül még haza is kísérték Bálintot.

Máté és Gergő két nap múlva újra focizni akart, de nem volt labdájuk. Becsengettek Szabolcshoz, ám ő éppen autóskártyázott a kisöccsével, Petivel, és hiába hívták, nem sok kedve volt lemenni a térre.

‒ Pedig nagyon szép az idő! ‒ bizonygatta Peti is, mert vesztésre állt a kártyában.

‒ Na jó ‒ mondta Szabolcs. ‒ Hozom a labdát! 

Menet közben passzolgattak, és amikor Peti elé került a labda, megfogta, hogy a hóna alá vegye.

‒ Kézzel nem szabad hozzáérni! ‒ szólt rá Máté.

‒ Csak a kapusnak ‒ tette hozzá Gergő.

‒ Hazaadáskor még a kapusnak se! ‒ javította ki Máté.

‒ Ti tudjátok a szabályokat? ‒ csodálkozott Peti, aztán feldobta a labdát, és nagyot rúgott bele.

 

Baranyai (B) András rajza