̶ Gól volt! ̶ Nem volt gól! ̶ De gól volt!
Bálint percek óta már csak ezt hallgatta. A pálya szélén ült, és onnan figyelte a három fiút. De akkor már nem is játszottak, csak vitatkoztak egymással. A két kisebb hangosan, az idősebb kicsit nyugodtabban.
̶ Szerinted bent volt? ‒ jött oda Bálinthoz egyszer csak a legnagyobbik, Szabolcs. A két fiatalabb, Máté és Gergő követte.
‒ Nem láttam rendesen, de az biztos, hogy csak akkor gól, ha a labda teljes terjedelmével átrepül a kapuvonalon ‒ felelte Bálint.
‒ És te ezt honnan tudod? ‒ kérdezte Szabolcs.
‒ Megvan otthon a Focisták kézikönyve.
A fiúk letelepedtek Bálint mellé, és aznap sokáig beszélgettek. Végül még haza is kísérték Bálintot.
Máté és Gergő két nap múlva újra focizni akart, de nem volt labdájuk. Becsengettek Szabolcshoz, ám ő éppen autóskártyázott a kisöccsével, Petivel, és hiába hívták, nem sok kedve volt lemenni a térre.
‒ Pedig nagyon szép az idő! ‒ bizonygatta Peti is, mert vesztésre állt a kártyában.
‒ Na jó ‒ mondta Szabolcs. ‒ Hozom a labdát!
Menet közben passzolgattak, és amikor Peti elé került a labda, megfogta, hogy a hóna alá vegye.
‒ Kézzel nem szabad hozzáérni! ‒ szólt rá Máté.
‒ Csak a kapusnak ‒ tette hozzá Gergő.
‒ Hazaadáskor még a kapusnak se! ‒ javította ki Máté.
‒ Ti tudjátok a szabályokat? ‒ csodálkozott Peti, aztán feldobta a labdát, és nagyot rúgott bele.
Baranyai (B) András rajza