Fellinger Károly: Morzsabál

 

Kis szívem remegése

 

Kis szívem remegése

Vitorlát bont ma hozzád,

madárcsönd bölcsője vagy,

fészeknyi haza, honvágy.

 

Hulló leveled ágyam,

varázsszőnyeg az égen,

libben-lebben, mint szoknya,

száll a tavaszi szélben.

 

Szabadságsziget vagy hát,

óvnak a hű madarak,

nem süllyeszthet el álom,

nem véd meg hiú harag.

*

A tudásnak kapuján

dörömbölök: palánta,

fogadj fiaddá újra,

Mátyusföldje, Galánta.

 

Kitárultál előttem,

s csillagom lett ezernyi,

mert az igazi titkot

egyszerűsége rejti.

*

Büszke, szomorű fűzfám,

szárnyat növesztesz bajra,

reszket a Sárd vize, s lám

árnyéka átlép rajta.

 

Sárdi csikód homlokán,

csillagnyi fekhely, jászol,

nem élsz magad, mostohán,

jó tündérekkel játszol.

 

Kastély mélyén a múltad

bújócskázik a fénnyel,

nőül kérve a jövőt,

kőfalakon át lépdel.

 

Táncol a hűség, úgy ám,

menkül romlás, átok,

világvégére űzik

a Galántai táncok.

*

Kis szívem remegése

vitorlát bont ma hozzád,

madárcsönd bölcsője vagy,

fészeknyi haza, honvágy.

 

Rózsaszirom

 

Rózsaboglyát

varázsoltam,

rózsavízzel

meglocsoltam.

 

Varázserőm,

jaj, hiába,

rózsalovag

rózsabolygóm

megdézsmálja.

*

Csillagvirág

fenn az égen,

virágot bont

szerencsésen.

 

Bajszát pödrő

szél barátja

beleszippant

illatába.

 

Hull a szirom,

de még mennyi ‒

vándorfelhő

valamennyi.

 

Gyenes Gábor rajza