Zsófi különös világa 9. fejezet - Szivárvány

 

– Na gyerekek, melyik az a közmondás, amelyikkel a legjobban jellemezhetnénk a mai napot? Annyit elárulok, hogy az időjárással kapcsolatos – fejezte be az órát Angéla tanító néni egy esős májusi délelőttön.

– Májusi eső aranyat ér! – zengte kórusban az osztály.

Csak Zsófi gubbasztott csendben a helyén az ablakon kibámulva.

– Micsoda hülyeség! – motyogta az orra alatt. – Az eső utálatos. Minden cseppjét utálom!

– Hogy mondod, Zsófikám? – fordult Zsófi felé Angéla tanító néni. – Nem szereted az esőt?

– Nem! Az eső tiszta hülyeség, csak rossz kedvem lesz tőle! Mért nem süt inkább a nap?

– Csillagom, ha folyvást csak a nap sütne, és nem esne az eső, az tragikus következményekkel járna az egész világra nézve. Gondold csak végig...! Tudod mit, gondold végig otthon, aztán írd le! Nem marad el a jutalom, meglásd! Na, mit szólsz?

– Óriási – motyogta Zsófi –, a hülye eső miatt most még egy hülye pluszfeladatot is kaptam.

De hangosan csak ennyit mondott:

– Rendben, holnapra meglesz. Remélem, valami nagyon jó jutalom jár érte!

– Bízhatsz benne, Zsófikám! Már tudom is, mi lesz az!

Zsófi egész délután az íróasztala mellett ült, és a tollát rágta.

– Ess, eső ess, eső, esővíz… víz, víz, víz…

Amikor aztán elunta a kínlódást, átkiabált az anyukájának a konyhába, aki éppen a vacsorát készítette a családnak.

– Anyu, neked mi jut eszedbe a vízről meg az esőről?

– Hát az esernyő! Meg, hogy sok vizet kell inni! Aztán meg, hogy az ember testének hetven százaléka víz! Tudtad? De miért kérdezed? – kiabálta vissza Zsófi anyukája.

– Fogalmazást kell írnom az esőről meg a vízről, jutalomért Angéla néninek. Különfeladat, csak nekem!

– Aha, értem! És mi a jutalom?

– Meglepetés…, még nem tudom.

– És hogy haladsz?

– Elég rosszul… De az mit jelent, hogy az ember testének hetven százaléka víz?

– Én úgy tudom, hogy ami a sejtekben meg a vérben meg miegymásban van, annak hatvan-hetven százaléka víz. Azért kell sokat inni, hogy a fogyásukat mindig újra pótoljuk. Az állatok meg a növények is így vannak vele. Jaj, jaj, a növények! Zsófikám, vedd a kannát gyorsan, ma virágöntözés-nap van! El ne felejtsd, hogy a bazsalikom nagyon szereti a vizet! Bőven locsold meg!

– Jó, jó, mindjárt, de valami eszembe jutott! Tényleg mindjárt megyek, csak előbb ezt le kell írnom, hogy el ne felejtsem! És mi lesz a vacsi?

– Majd meglátod, ha készen lesz. Meglepetés.

– Még egy meglepetés? Na hiszen... – dünnyögte magában Zsófi, de sokat most nem foglalkozott a vacsorával, hanem szélsebesen írni kezdett.

Másnap Angéla tanító néni erősen elcsodálkozott, amikor Zsófi szó nélkül átnyújtotta neki a füzetét.

– A fogalmazás az esőről?

– Igen, tanító néni, jöhet a jutalom! – húzta ki magát Zsófi büszkén.

– Azért előbb elolvasom, ha megengeded. Vagyis inkább te olvasd fel hangosan, hogy a többiek is hallják. Aztán, ha tetszik az osztálynak, a jutalom is meglesz.

Mit tehetett Zsófi?! Szépen felállt és felolvasta a tegnapi írását az esőről. Nem hosszú, ha nem bánjátok, idemásolom nektek szó szerint:

A víz

A víznek nincs színe. Ez leginkább olyankor látható, amikor a csapból folyik. Ha esik az eső, akkor viszont minden szürke. Ha sok víz van egy helyen, például egy tóban vagy a tengerben, akkor a víz kék. A mi Dunánk azonban leginkább zöldesszürke. A bárányfelhők, amelyek szintén vízből vannak, fehérek, a viharfelhők sötétkékek. Ha a növények elegendő vizet kapnak, kizöldülnek. Mint például a bazsalikom, amit nagyon sok kell öntözni. Ha az emberek és az állatok megisszák a vizet, vérré lesz bennük, ami piros. A felesleges víz vizelet formájában távozik a testből, ami sárga. Ebből látszik, hogy a világ tele van vízzel, és a víz mindenféle színű lehet. Akárcsak a szivárvány, ami szintén víz.

Amikor Zsófi befejezte a felolvasást, Angéla néni bólintott, és az osztályhoz fordult:

– Mi a véleményetek, jöhet a meglepetés?

– Jöheeet! – kiáltotta az osztály egy emberként.

Zsófi nagyon izgult, annyira, hogy bele is pirult.

– Mi a jutalom, Angéla néni?

– A legjobb jutalom az, hogy most már te is tudod, milyen fontos a víz, és hogy mennyire szereted. Aztán meg itt van ez a gyönyörű cserép bazsalikom. Ez majd emlékeztet a vízre, mert ha elfelejtenéd megöntözni, elhervad. Hát csak locsolgasd szorgalmasan a bazsalikomodat, Zsófikám, és mint szakács, hasznosítsd egészséggel a konyhádban!

– Angéla néni, köszönöm! Ez a legeslegjobb jutalom a világon! – nevetett fel Zsófi boldogan. – Máris megöntözöm, hiszen a májusi eső aranyat ér!


 

Folytatjuk...

 

Balla Margit

 

Szabó Zelmira rajzai