Az űr meghódítása 2. rész

 

Miután az ember eljutott a Holdra, máris új terveket szőtt. A következő célpont a Mars volt. Ám hamarosan be kellett látni, hogy a rendelkezésre álló űreszközökkel a Marsra szállás egyszerűen lehetetlen. Az űrkutatási szakemberek ezért egészen más célokat fogalmaztak meg. S elkezdődött a Föld körül keringő űrállomások építésének időszaka.

Az első, ember által is használt űrállomás az 1971-ben felbocsátott orosz Szaljut-1 volt. Ebből a típusú űrállomásból később még hat darabot használtak. Egy ilyen, a Szaljut-6 fogadta az egyetlen hivatalos magyar űrhajóst, Farkas Bertalant is 1980-ban.

 

  

 

A Szaljut-program mögött az amerikaiak sem akartak lemaradni. Hamarosan megkezdte küldetését a Skylab űrállomás. Az orosz Szaljuthoz képest ez hatalmas méretű állomás volt, hossza majdnem 40 méter, szélessége pedig a napelemek nélkül is 6 méter volt. Rengeteg orvosi és műszaki megfigyelést végeztek rajta az amerikai űrhajósok. Ezen történt meg az egyik legnagyobb űrbeli javítási művelet is. Az indításkor ugyanis leszakadt az egyik napelemtábla, amelyet aztán az űrben tettek ismét működőképessé az űrhajósok.

 

  

 

Az űrállomások építése az 1980-as években új szakaszba lépett. Az oroszok ekkor kezdték építeni a Mirt, az első olyan űrállomást, amely darabokból, úgynevezett modulokból volt összerakva, így tetszőleges nagyságúra alakíthatták. Ekkor már egyértelműen az volt a cél, hogy egy nagyméretű, állandóan lakható tudományos laboratóriumot hozzanak létre az űrben. A Mir fedélzetén állította fel Valerij Poljakov orosz űrhajós a leghosszabb űrrepülés jelenleg is érvényes rekordját: 1994 januárja és 1995 márciusa között egyhuzamban 437 (!) napot, tehát több mint egy évet töltött az űrben. A Mir tizenöt év után fejezte be küldetését. Ezután, a műholdakhoz és a korábbi űrállomásokhoz hasonlóan, visszaterelték a Föld légkörébe, s itt megsemmisült.

Amerikában közben hozzáláttak egy új típusú űrhajó, a többször használható űrrepülőgép fejlesztéséhez. Ennek kulcsa a hőpajzs lett. A pajzs képes volt megvédeni a visszatérő űrrepülőgépet az óriási hőhatástól, amely a légkör okozta súrlódás miatt keletkezett. A flotta összesen öt űrrepülőgépből állt, 2011-ig teljesített szolgálatot, és óriási részt vállalt a valaha épült legnagyobb és legdrágább űreszköz, a Nemzetközi Űrállomás megépítésében. Erről sorozatunk utolsó részében lesz szó.

 

 

A katasztrófák

Nem hagyhatjuk említés nélkül az űrrepülők történetéhez sajnálatos módon hozzátartozó két katasztrófát sem. Az első a Challenger tragédiája volt nyomban a kilövést követően, a másik pedig a Columbia balesete, amely az űrből való visszatéréskor, a már említett hővédő pajzs meghibásodása miatt következett be. A két szerencsétlenségben összesen 14 űrhajós vesztette életét.

 

Elképesztő tények

Az amerikai űrrepülőgép-flotta összesen 135 küldetést teljesített. Az öt repülőgép űrszondákat és megfigyelőeszközöket vitt magával és bocsátott útjára. Pl. a Magellan szondát a Vénusz feltérképezésére, a Jupiterhez küldött Galileo műholdat, a Hubble űrtávcsövet. Emellett elképesztő mennyiségű hasznos terhet is feljuttattak a Nemzetközi Űrállomás építéséhez, később pedig a személyzet ellátásához.

 

Kérdezz!

Mi az űrszonda?

Olyan automatikus űrhajó, amelyben nem ül ember, hanem a Földről irányítják. Az űrbeli viszonyok és a távoli égitestek megfigyelésére lövik fel őket.