Királyos regék - László herceg és a kunok

 

Sok legenda maradt fenn László királyról. De a leghíresebb köztük talán az, amikor László megmentett egy elrabolt magyar lányt a kunoktól. Ekkor még nem is volt király, hanem csak herceg.  A történetet azokban a régi időkben országszerte ismerték. Mondák, hősi énekek születtek róla, sokfelé templomok falán is megfestették a herceg viadalának jeleneteit a kun vitézzel. A képek az ódon templomokban azóta is regélnek, minden látogatónak, aki érti a nyelvüket, elbeszélik a híres esetet.

László király a régi krónikások elbeszélése szerint hatalmas termetű férfi volt, a többi ember közül egy fejjel kimagasodott. De a kardot, lándzsát is jól forgatta, a harcban igen jártas volt. Mindenkor nagy bátorságot mutatott, és számos csatát nyert az idegenek ellen. Legtöbb harcot a kunok ellen vívott. Ügyes kormányzással igen megszilárdította az országot, és a határait is kiszélesítette. Így lett egyre népszerűbb király. Népszerűsége halála után is mind csak növekedett. A királyi udvarokban a lovagok őt tekintették példaképnek. Képét az aranyforint hátlapjára is ráverették. A sírjához sokan elzarándokoltak Nagyváradra, mert még a holt király csodatévő erejében is hittek.

 

  

 

László herceg megmenti az elrabolt magyar lányt

Történt egyszer, hogy a pogány kunok áttörték az ország határát védő gyepűket, és a Meszesi-kapunál betörtek Magyarországra. Kegyetlenül raboltak, pusztítottak a vidéken. Rengeteg állatot zsákmányoltak, de még férfiakat és asszonyokat is elfogtak és elvittek magukkal. Nem nézhette ezt tétlenül Salamon király. Géza és László hercegekkel együtt összeszedték a seregüket, és a kunok nyomába eredtek. Átkeltek a Meszesi-kapun, még mielőtt a kunok elérték volna a hegyeket. Doboka városánál aztán megálltak, és egy hétig várták az ellenséget. Egyszer aztán egy kém jelentette, hogy közeledik a kun sereg. A királyi csapatok erre elrendezték soraikat és készültek a fogadásukra. A kunok hadnagya, Ozul nagyon elbizakodott ember volt. Azt hitte, játszva elbánik a magyarokkal. A többiek azonban jól látták, hogy azok milyen nagy sereggel közelednek. Jelentették a vezérnek, így aztán Ozul csapataival felvonult egy magas hegyre. A magyarok a nyomukban. Salamon király a legmeredekebb lejtőn kúszott felfelé, pedig sűrűn röpködtek körülötte a kun íjászok nyilai. Vitézeivel kegyetlenül szorongatta a pogányokat, azok meg futottak előttük. De a magyarok üldözőbe vették őket.

 

  

 

László herceg ekkor meglátott egy pogányt, aki egy magyar lányt a lovára felkapott, és elvágtatott vele. A herceg megsarkantyúzta Szög nevű paripáját és utánuk eredt. Már csak alig egy lándzsahossz választotta el őt tőlük, de a távolság csaknem fogyott el, mert a kun paripája se lassúdott. Sokáig vágtattak így együtt, mígnem László herceg belátta, hogy a kunt nem érheti utol. Rákiáltott hát a lányra:

– Szép húgom! Ragadd meg a kunt az övénél, és vesd le magad a földre!

A lány megtette. László herceg pedig rátámadt a kunra. Hiába könyörgött érte a lány, a herceg nem kegyelmezett. Abban a csatában a király és a hercegek nagy győzelmet arattak. A pogányokat levágták, az elrabolt férfiakat és asszonyokat pedig mind kiszabadították.

 

Tudtad?

Szent László király arcvonásait hűen őrzi a fenti ereklyetartó. A király koponyacsontját őrzik benne Győrben. Az ereklyét rendkívül tisztelték, erejében annyira bíztak a régi emberek, hogy minden jelentős eseményhez, még csatába is magukkal vitték. A lovagkirályt ma is minden évben megünneplik Győrben, a Szent László napokon. Lovagoknak, zászlóforgatóknak öltöznek ilyenkor a legügyesebb lovasok, és párviadalra kelnek egymással, akárcsak László király idejében.