Édesanyám, lengő virág
Bókuska álma
Édesanyám,
lengő virág,
szél röpíti
hajkoronád –
játszol a tündöklő
ég alatt,
angyal fésüli
lenhajad.
Édesapám,
kerek világ,
szél motozza
hajad havát –
egekre tárod
ablakod,
szivedben csillagos
ég ragyog.
Kicsi vagyok, mégse félek
Bókuska a csillagéjben
Kicsi vagyok,
mégse félek –
sziklazuzmón
éldegélek.
Kicsi vagyok,
nagyot lépek –
köldökömig
alig érek.
Nem érek fel
köldökömig –
csak megnövök
napestelig!
Napestelig
csak megnövök –
fel-le járok
ég-föld között.
Felhők között
fel-le járok –
csillagporban
álldogálok.
Kicsi vagyok
csillagfényben
pásztorkodom,
csillagéjben.
Szerelem
Bókuska kis szive
megremeg.
Szikláról sziklára
lépeget.
Csillámlanak égi
ablakok.
Harmatfüvön, csipkén
fény ragyog.
Bókuska kis szive
zeng, nevet.
Hívja a, várja a
képzelet.
Nád tövén nyílik a
szerelem,
köveken, zuzmón is
megterem.
Bókuska kis szive
megremeg:
gyöngyöt fűz, álmot sző,
kereket.
Vigadós
Hajlást verünk, forgást is,
reppen még a forgács is,
csizmában is, mezítláb,
nagyját tesszük, apraját.
Pergő traktus közepén
kapaszkodik lány, legény,
fürgén párra találunk,
könnyen viszi a lábunk.
Mint kenyéren sárga méz,
életünkön tánc az íz –
megy rá lábunk magától,
citera szép szavától.
Kerek világfája
Kerek világfája,
szép tizenkét ága,
szép tizenkét ágán,
ötvenkét virága,
ötvenkét virágán
sok szá piros alma.
Sok száz piros alma,
esztendőnek halma.
Esztendőnek halma –
istenke hatalma.
Gyenes Gábor rajzai