Kulcsár Ferenc: Kerek világ közepében

 

Édesanyám, lengő virág

 

Bókuska álam

 

Édesanyám,

 lengő virág,

szél röpíti

hajkoronád –

játszol a tündöklő

ég alatt,

angyal fésüli

lenhajad.

 

Édesapám,

kerek világ,

szél motozza

hajad havát –

egekre tárod

ablakod,

szivedben csillagos

ég ragyog.

 

Kicsi vagyok, mégse félek

 

Bókuska a csillagéjben

 

Kicsi vagyok,

mégse félek –

sziklazuzmón

éldegélek.

 

Kicsi vagyok,

nagyot lépek –

köldökömig

alig érek.

 

Nem érek fel

köldökömig –

csak megnövök

napestelig!

 

Napestelig

csak megnövök –

fel-le járok

ég-föld között.

 

Felhők között

fel-le járok –

csillagporban

álldogálok.

 

Kicsi vagyok

csillagfényben

pásztorkodom,

csillagéjben.

 

                                  

 

Szerelem

 

Bókuska kis szive

megremeg.

Szikláról sziklára

lépeget.

 

Csillámlanak égi

ablakok.

Harmatfüvön, csipkén

fény ragyog.

 

Bókuska kis szive

zeng, nevet.

Hívja a, várja a

képzelet.

 

Nád tövén nyílik a

szerelem,

köveken, zuzmón is

megterem.

 

Bókuska kis szive

megremeg:

gyöngyöt fűz, álmot sző,

kereket.

 

Vigadós

 

Hajlást verünk, forgást is,

reppen még a forgács is,

csizmában is, mezítláb,

nagyját tesszük, apraját.

 

Pergő traktus közepén

kapaszkodik lány, legény,

fürgén párra találunk,

könnyen viszi a lábunk.

 

Mint kenyéren sárga méz,

életünkön tánc az íz –

megy rá lábunk magától,

citera szép szavától.

 

Kerek világfája

 

Kerek világfája,

szép tizenkét ága,

szép tizenkét ágán,

ötvenkét virága,

ötvenkét virágán

sok szá piros alma.

 

Sok száz piros alma,

esztendőnek halma.

Esztendőnek halma –

istenke hatalma.

 

Gyenes Gábor rajzai