Móricz Zsigmond: A huszár

 

Nyerges Mihály huszárt az ezredese levéllel Gyarmatra küldötte. A huszár átadta a levelet a bírónak. Látására sokan egybesereglettek a bíró házában. Mindenkinek volt katona fia vagy testvére, gondolta, hátha látta a huszár, vagy hallott róla.

– Hát Tóth Sándor huszárról, az én fiamról hallott-e valamit, vitéz uram? – kérdezte egy anyóka.

– A gyarmati Tóth Sándorról? Az a legjobb pajtásom. Nagyon kitüntette magát Isaszegnél. Az ezredes  fontos üzenettel küldötte Klapka tábornokhoz – folytatta. Ebben a percben berohant egy fiú.

– Huszár uram, vasas németek jönnek! Meneküljön!

A huszárnak a szeme pillája sem rezdült meg.

– Hányan vannak? – kérdezte.

– Hárman.

– No, háromtól nem ijedünk meg! Hol vannak?

– A kiserdőnél.

– Hát akkor még ráérünk.

Ezzel folytatta a történet elbeszélését:

– Tóth Sándor megsarkantyúzta a lovát, s elvágtatott. Egyszerre egy sor német baka állta az útját. Sándor azonban nem ijedt meg. Kikereste, merre áll ritkábban az ellenség, s mint a szélvész, úgy rontott rajta keresztül. Jobbrul-balrul szólt a puska, száz golyó repült feléje, de Sándor nem törődött vele. Újra fölrántották az ajtót, s egy asszony bekiáltott:

– Katona uram, a vasasok már az ér hídján is átjöttek!

– Akkor is ráérünk még – mondta nyugodtan a huszár, s folytatta beszédét:

– Nyargalt Sándor Klapka hadteste felé. Hát egyszerre bumm-bumm, megszólal az ágyú! Az út mentén egy domb volt, annak a tetején muzsikált három osztrák ágyú. A német tüzérek, hogy észrevették a huszárt, feléje fordították az ágyúkat. Gyáva ember visszafordult volna, de Sándornak eszébe sem jutott. Az ablakon bekiáltottak:

– Huszár uram, a vasasok már a falu szélén vannak!

A huszár erre felkelt az asztaltól, fölpattant a lovára, és elvágtatott egyenesena vasasok elé. A falu szélén találkozott velük. A vasasok meghökkentek, mikor a huszár egyszerre előttük termett. Nyerges Mihály nem sok időt engedett nekik. Két mestervágással kettőt levágott; a harmadik megfutamodott. Nyerges Mihály pedig visszatért a bíró házába, letelepedett az asztalhoz, s mintha mi sem történt volna, folytatta Tóth Sándor vitézi tetteinek elbeszélését:

– Két dragonyos rugaszkodott Sándor után.

Mikor már jó messzire értek az ellenségtől, Sándor megfordította lova fejét, és nekik támadt. Egymaga megverekedett két némettel. Az üzenetet pedig átadta Klapka tábornoknak. Nincs is annál különb az egész seregben! A bíró közbeszólt:

– Vitéz uram mégis különb huszár, mert Sándor csak két német katonát vágott le, vitéz uram pedig hármat! A huszár a fejét rázta:

– Amit én tettem, az kicsinység ahhoz képest, amit Sándor tett. –  Így szólt, és ezzel bebizonyította, hogy igazi hős volt. Mert az igazi hős a maga tetteivel nem dicsekszik.