Hol volt, hol nem volt, a üveghegyen túl, ahol a kincskereső vakond túr, élt egy egér, Ciceró. Nagy feltaláló volt Ciceró, éjszaka tudományos munkákon rágta át magát, nappal dolgozott. Volt neki egy becsavaró és kicsavaró foga, egy drótozó és foltozó, egy fűrészelő és egy szerelő foga. Arról volt híres, hogy ő találta fel a cinciklit.
Most éppen egy cinikopteren dolgozott. A műhelyében már minden ott állt előkészítve: az ugrattyú a kakukkos órából, a forgattyú és a röppentyű a hajszárítóból. S ami a legfontosabb, talált egy félszárnyú, de annál pirosabb játékrepülőt is. Ezt szerelte, amikor beszaladt hozzá Cecili, a húga.
– Jaj, micsoda nap! Előbb Kálmán, a kakas csapott le rám mind a három lábával, aztán…
– Kálmánnak két lába van.
– Amilyen gyorsan szaladt, lehet, hogy három volt… azután Buksi! Mind a három lábával!
– Buksinak pedig négy lába van.
– És Cirok macska is rám ugrott! De szeretnék óriás lenni! Nem félnék senkitől!
– Cecili, óriások nincsenek… Igazán belekóstolhatnál néha egy-egy könyvbe!
– Pfuj! Inkább maradok a sajtcímkéknél! Mit szerelsz?
– Cinikoptert.
Cecili elképzelni sem tudta, mi lehet az.
– Kerestél volna inkább varázsigéket, most óriássá változhatnánk!
– Hát bizony varázsigékre bukkantam. Ez egy olyan szerkezet, amelyik felemelkedik veled a magasba, a házak összetöpörödnek alattad, Cirok akkora lesz, mint egy hangya… épp mintha óriás lennél!
– Jaj, Ciceró! Mikor lesz kész?!
– Reggel indulunk!
Hajnalban kitolták a cinikoptert az udvarra. Micsoda izgalom! Beszálltak. És lám, a masina felszállt!
Cecili ámulva nézett le a zsugorodó házra, udvarra. Mintha Cirok is felbukkant volna a háztetőn, és csodálkozva bámult utánuk.
– Látod, Cecili? Micsoda varázsigére bukkantam én abban a könyvben?! – örvendezett Ciceró.
Azóta még sok különleges szerkezetet feltalált Ciceró, többek közt a celefont. Cecili is bele-belekóstolt a tudományba. Legalábbis tízig megtanult számolni!
A szerző rajza