Tóth Elemér versei májusra

 

Álom ringat

 

Álom ringat

messzi vízre,

viszlek, hozlak,

jössz-e, mész-e?

 

Gólya tocsog,

sás közt billeg,

békák húznak

uccu-inget.

 

Csörgő réce

csörgőt rázva,

vízicsibét

biztat táncra.

 

Kanalasgém

főzni készül,

sürög-forog,

hű, vitézül.

 

Bölömbika

‒ búumb ‒ bömböl,

kifolyt a zsír

a bödönből.

 

Álom ringat

messzi tájra,

jaj, mit eszünk

vacsorára?!

 

Komorul, komorul

 

Komorul, komorul

az ég fényes arca,

a fák haját szélfodrász

fésüli, csavarja.

 

Dübörög, dübörög

vadlovak patája,

ki megázni nem akar,

bújjék be a házba.

 

Sisereg, sisereg

villámok kaszája,

ki tüsszögni nem akar,

bújjék be az ágyba.

 

Esik már, zuhog már,

susorog a zápor,

bölömbika bődörög

hajladozó nádon.

 

Esti órán

 

Lassan lépdel

az este,

kihuny a fény.

 

Hold billen az

ereszre,

arany és réz.

 

Kábán piheg

a rózsa,

illata száll.

 

Álom pelyhez

a  tóra,

ezer madár.

 

A fákra csönd

települ,

alszik a szél.

 

Tolvajként, hú,

menekül

két denevér.

 

Ha pacsirta volnék

 

Ha pacsirta volnék,

  messze szállnék,

  virágdíszes

réteken tanyáznék.

 

Ha sasmadár volnék,

  felhőn hálnék,

  szélparipán

vígan nyargalásznék.

 

Ha meg galamb volnék,

  itt maradnék,

  csak ablakod

alatt turbékolnék.

 

Balázsy Géza rajza