Királyos regék - A királyi udvar a középkori Magyarországon

 

Milyen volt az élet a királyi udvarban azokban a régi századokban , amikor a honfoglaló Árpád fejedelem utódai, az Árpád-házi királyok, Szent István, András, László, Kálmán vagy Béla király uralkodott Magyarországon? Mit ettek, mit ittak, hogyan öltözködtek, hol laktak a magyar királyok? Sok érdekeset elbeszélnek minderről a régi krónikák, oklevelek, az régészeti ásatások leletei, de akár az emlékezet által fennmaradt mondák, történetek is.

 

Az ország fővárosa

A királyság első századaiban, egészen a tatárok szörnyű pusztításáig több központja volt az országnak, Székesfehérvár, Buda és legfőképpen Esztergom. Esztergomban székelt az egyház feje, az esztergomi érsek és itt tartózkodott legtöbbet az akkoriban még gyakran vándorúton lévő király és udvara. Az ország leggazdagabb települése volt akkor Esztergom, már csak azért is, mert egyedül ennek a városnak volt árumegállító joga Magyarországon. Ez a jog pedig azt jelentette, hogy minden távolsági kereskedőnek, aki áruval megrakott szekérrel érkezett vagy átment az országon, érintenie kellett Esztergomot, és ott vámot kellett fizetnie az árujából. De még azt is meg kellett engednie, hogy az esztergomi polgárok, ha kedvükre való volt az áru, elsőként vásároljanak belőle.

 

A királyi udvar

Nem voltak még jól kiépített utak azokban a régi időkben, nehéz volt közlekedni, nehéz volt kapcsolatot tartani a távol eső országrészekkel. A király számára ezért a legegyszerűbb megoldásnak az kínálkozott, ha személyesen maga látogat el a nagyobb központokba, várakba, és helyben látja el az uralkodói teendőket. Ilyenkor teljes udvartartással utazott és egy helyen hónapokig is elidőzött. S míg bíráskodott, ítélkezett, eligazgatta a szükséges dolgokat az udvari emberekkel, népes kíséretének tagjaival szó szerint helyben elfogyasztották, megették, megitták a vidék esedékes adóját kenyérből, borból, húsból, mézből, miegyébből, s nem kellett tovább az adó beszolgáltatásáról gondolkodni.

 

  

 

Egy király ruhatára

A magyar királyi udvar öltözködésének pompájáról még a külföldi krónikások is beszámoltak. Hírt adtak például az ifjú Béla herceg Pozsonyban tartott esküvőjéről, ahol a német vendégeket ugyancsak elkápráztatta a magyar bárók viselete. A krónikás álmélkodva számolt be a sok hermelinről, tarka prémről, a bíbor mentékről, palástokról. A kucsmákat ezüstforgóba foglalt fényes pávatollak díszítették, hosszú szakállukba pedig drágagyöngyöket és drágaköveket fontak a főurak. István ifjabbik király számadáskönyvéből az is kiderül, hogy egy-egy királyi ruhatárban a külföldi kelmék, posztók, bársonyok, a Milánóból vagy akár Bizáncból végszámra hozatott bíbor és aranybíbor szövetek micsoda nagy értéket, gyakran egész vagyont jelentettek. A fényűző textilek értékén csak az ékszerek, a koronák, gyűrűk, diadémok sereglete tett túl.

 

Királyi lakomák

A király asztala körül mindig sokan ültek, még a közönséges hétköznapokon is. Hát még az ünnepeken vagy egy-egy fontos külföldi vendég fogadása alkalmával tartott lakomán! Olyankor aztán valóban patakokban folyt a bor, százszámra ölték le a szárnyasokat, vadakat, halakat a vendéglátáshoz. A hajdani Magyarországon ételben-italban dúskált az úri nép. De jutott időnként jó falat a földet megművelő egyszerű embereknek is, hiszen vadból, halból, gyümölcsből, mindenféle terményből bőven volt, termett az országban. A táplálkozás alapját a hús jelentette. A sok fogásból álló lakomákon a király asztalára rengetegféle húsételt, sülteket és főleg , fűszeres lében úszó húsokat szolgáltak fel. Még a fűszerfélék, a szegfűszeg, gyömbér, fahéj, sáfrány, bors, szerecsendió is óriási tételekben fogyott ilyenkor. Az ünnepi lakomákról azonban hiányzott sok olyan zöldség, gyümölcs, amelyet csak később, Amerika felfedezése után ismertek meg Európában még a királyok is. Például a paprika, a burgonya, kukorica, kakaó. Gyakran tartottak viszont böjtnapokat, amikor nem ettek húst, legfeljebb halat. A király sokfogásos ebédjét ilyenkor akár húszféle halételből állította össze a szakácsa.

 

     

 

Tudtad?

A tatárok Esztergomot is megostromolták. Egyedül a magas kősziklára emelt királyi várat nem tudták bevenni, amit kétezer számszeríjász védett. A város nagy része lakosságával együtt elpusztult. Hiába építették később újjá, egykori rangját, vezető szerepét végleg elveszítette.

Az előkelő nők magas, csúcsos süvegeket viseltek. Azokban a századokban kedvelték a magasba törő, csúcsos formákat. A templomok tornya, ablakai, boltívei, de még a férfiak lábbelije is csúcsos volt.  Ez a forma jól kifejezte az akkori emberek gondolkodásmódját, hogy a földiek helyett az égi dolgok felé törekedtek.

 

Feladat

Mely hozzávalók nem kerülhettek volna az ételbe Könyves Kálmán idején: rozsliszt, köles, krumpli, paprika, sáfrány, bors?