Zsuzsi-napló 4. rész

Zsuzsi

 

Hú, de hideg van kint! Most jöttünk meg papával a korcsolyázásból, és mondhatom, jól átfagytunk. De a forró kakaó felolvasztotta az ujjaimat, és most végre írhatok kedves naplómba! Mennyi minden történt megint azóta, amióta utoljára írtam bele! Föl se lehet sorolni. Először is volt karácsony, aztán szilveszter és a kettő között mama szülinapa. Szilveszter után pedig új év következik. És mi jár az új évvel? Hát persze, új napló! Ezeket a sorokat már ebbe az új naplómba írom. Ez is csudálatos. Kívül égszínkék, a lapjai halványsárgák, és igen, van egy kis lakat is rajta. Karácsonyra kaptam. S még mennyi mindent mellé! A karácsonyban a legjobb a sok ajándék!

Ma is, amikor papával korizni mentünk, azt a rózsaszín sálat és sapkát vettem föl, amit a Jézuska hozott. Annyira jó, hogy a Jézuska pont eltalálta a kedvenc színemet! Biztosan látja onnan föntről – már ha éppen el nem takarnak előle a felhők –, hogy a rézdrót színű hajamhoz mennyire illik a rózsaszín. Hát még a szeplőimhez! De ezt már papa tette hozzá, és úgy kuncogott közben, hogy a tó jege majd beszakadt alatta. Szerencsére nem szakadt be, és megúsztuk szárazon a korcsolyázást. Karácsony után mama szülinapja következett, ami szintén igen jó volt. Mama örült az ajándékoknak, meg persze nekünk, akik felköszöntöttük őt. Meg annak, hogy ezt a szülinapot is megérte. Mi meg örültünk a tortának. A szilveszter főleg a felnőtteknek jó. A gyerekek a szilveszter lényegéről legtöbbször lemaradnak, mert csak a felnőttek várhatják meg az éjfélt, amikor vége az óévnek, és elkezdődik az új. És hiába ígértetjük meg velük, hogy nem sokkal éjfél előtt fölébresztenek bennünket, sose teszik meg. Másnap aztán azzal mentegetőznek, olyan édesen aludtál, nem volt szívünk…, majd jövőre…

Petárdák viszont az idén nem voltak. Tavaly ugyanis a szomszéd Pisti már szilveszter délután robbantgatni kezdett az ablakunk alatt, és Zsemle ettől annyira megijedt, hogy nyüszített és kaparta az ajtót. Be akart menekülni a házba. Papa be is engedte őt. Aztán áthívta Pistit, hogy lássa, mennyire megrémísztette a kutyust a petárdáival. És papa módszere bevált, mert az idén Pisti egyáltalán nem petárdázott. Másnap, újév napján mindenki megtette a szokásos újévi fogadalmát. Hogy tudniillik mit fog ettől a naptól kezdve másként – természetesen jobban!!! – csinálni, mint addig. Mama mindenki előtt ünnepélyesen megfogadta, hogy az új évben már nem foga annyit dolgozni, és jobban vigyáz a saját meg a papa egészségére. Papa megígérte, hogy eztán hallgat a mamára, és engedi, hogy vigyázzon mindkettőjük egészségére. Apu megfogadta, hogy kevesebb időt tölt a munkában, és többet lesz velünk. Anyu megígérte, hogy továbbra is ő lesz a világ legjobb anyukája, csak az idén már eggyel több gyereknek. (Biztos vagyok benne, hogy ha más nem is, de ő meg fogja tartani a fogadalmát.) Hogy én mit fogadtam meg? Hát persze hogy azt! Folytatom a naplóírást!


Balla Margit


Fodor Katalin rajza