Itt egy vonal,

fut, fut, fut,

Ha meg nem áll,

hova jut?

Nem jut messze,

itt a vége,

rákiált az irka széle:

Színes kréta, tinta, tus

a papírról le ne fuss!

Fékezd meg a paripát,

s rajzolj most egy karikát.

 

Megy a vonal

körbe-körbe.

Ejnye, milyen

girbe-görbe!

Ha ily vadul tekereg,

eltörnek a kerekek.

 

Van már kerék,

rajta négyzet.

Ez egy kordé,

gyere, nézd meg.

El is húzzuk

innen majd ha

jön egy póni,

pöttyös, tarka.

Mindjárt kész

a füle, farka.

Merre menjünk?

Erre?

Arra?

 

Erre menjünk,

itt a mezsgye.

Arrébb árok széle lesne.

Beleesnénk hö-ha-hó!

Hova szalad ez a ló?

 

Hova szalad?

Ki a rétre.

Szamárfüles irkaszélre.

Itt a vonal

térül-fordul,

mögötte egy bokor mozdul.

Benne alszik egy kis nyúl,

de már jól az irkán túl.

Nem látni, hogy mit csinál.

Tán salátát rágicsál?

 

 

Menjünk vissza,

kissé beljebb

van még hely

az irkán lejjebb.

Ez a rajz még idefér:

Boltos néni tejet mér.

Rajzolok egy üveget,

töltse be a tejemet.

 

 

Honnan jön ide a medve?

Azt mondja, hogy

málnát szedne.

Itt nem lehet,

itt nincs málna,

másszon vissza fel a fára.

 

Építsünk csak kerítést,

tömjünk jól be minden rést.

Azon aztán ki se be,

nem száll át a kiscsibe.

 

Van egy autó RIPITYA.

Az ajtaját nem nyitja

csak egy pici piros kulcs,

a motorja: be ne gyújtsd!

Ha begyújtod bim-bum-bác

a kapuig meg nem állsz.

Tovább is fut: reccs-reccs-reccs.

Jöhet majd az üveges.

 

Ez a zöld hegy szörnyű magas.

Csipkés orma mindig havas.

Hóember a tetején,

holdsarló a köpenyén.

Cilindere sötét éjjel

karimáján csillag fészkel.

 

Reggel nyílik,

este zárul,

SZEMPILLA benne a várúr.

Csak megrebben,

minden ébred.

Mama főzi az ebédet.

Apu olvas.

Baba sír.

Szomszéd bácsi könyvet ír.

Aztán jön a cirmos este,

pufók álmok állnak lesbe.

Egyik-másik csak bejut.

Csukjuk be a kiskaput.

 

 

Fut a vonal,

fut, fut, fut.

Ha meg nem áll,

hova jut?

Rakétákkal fel az égbe,

annak is a közepébe.

Ott hunyorog fenn a nap.

Tele lett az irkalap.

 

Balázsy Géza rajzai