Novemberben reggelente gyakran sűrű köd üli meg a tájat. Szitáló esőbe burkolóznak a fák, a nádas. Ám amikor felszáll a pára, sok érdekes megfigyelésben lehet része a természetjárónak. A vonuló madarak ugyan már valahol délen járnak, de itt vannak a téli vendégek. A vizek partján ugyanígy fenyegető veszélyt jelenthetnek a hideg elől még el nem bújt pókokra, rovarokra, halakra és békákra, mint nyáron az itt költő társaik.
A jégmadár mestere a halászásnak. Egy víz fölé hajló ágon ül mozdulatlanul és figyel. Amint mozgást észlel a vízben, arra úszik egy pisztráng vagy halivadék, villámgyorsan lecsap. Éles csőrével megragadja a zsákmányt, lerázza magáról a vizet, visszaül az ágra, és jó étvággyal elfogyasztja a finom falatot. A tarka tollú, gyönyörű madárról gondolnád-e, hogy díszes tollruhája éppen a rejtőzködésre szolgál? Hasa olyan színű, mint egy száraz levél, a vízből felfelé figyelő hal nem veszi őt észre. Háta viszont éppen olyan csillogó kék, mint a víztükör, így a felette repülő ragadozó madarat is megtéveszti. Vándorló madár, nem mindig ugyanarra költőhelyre tér vissza. Sajnos szerepel a Természetvédelmi Világalap Vörös listáján.
Nagy károkat okoz a folyóparton a gátak állandó furkálásával a pézsmapocok. A vidrának ugyanakkor fontos tápláléka lehet őkelme. Ez a szapora rágcsáló alig száz éve került be Európába Amerikából. Prémje miatt tartották a farmokon, de hamarosan a természetben is elterjedt Európa-szerte. Nappal és éjszaka, télen és nyáron egyformán tevékeny. Nem alszik téli álmot, a hideg beálltával csak hosszabb pihenőre vonul vízparti várába.
A folyók mentén, halastavak környékén nagy pusztítást visz végbe a halállományban a kárókatona. Néha télen is megfigyelhetjük, amint a vízpartról halászik, mert nem mindig vonul délre a hideg elől. A kárókatona is szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján, nálunk azonban akkora számban él, hogy itt nem védett madár.
Egész évben találkozhatunk a sárgalábú sirályokkal. Ez a furcsa, rekedt hangú madár mediterrán vidéken, a tengerpartokon él nagy telepekben. Tavasz, de főleg nyár végén azonban felénk is elkószál, egy-egy egyed néha nálunk is telel.
A csuka a folyóvizekben, tavakban a növénnyel sűrűn benőtt, part menti részeket kedveli, az olyan helyeket, ahol megfelelő búvóhelyet talál. A nád, hínár közt meglapul, és lesből támad a prédára. Ősz végén, amikor lehűl a víz, és az apróbb halak, rovarok a mélyebb részekre vonulnak, követi őket. De nem vermel, mint sok más hal, egész télen úszkál a vízben és táplálkozik.
A békák októberben már elvonulnak a telelőhelyükre pihenni. A talajba vagy a mély iszapba ássák magukat. Ám ha kellemes, meleg az ősz, egy-egy kecskebékát akár még november elején is láthatunk a parton vagy vízben úszkálni.
Kérdezz!
Hogyan vészelik át a telet a befagyott vízben a halak?
A tavak és a folyók vize nálunk sohasem fagy be fenékig. A halak legtöbbje ezért amikor lecsökken a víz hőmérséklete, a meder mélyebb, iszapos részébe húzódik. Keresnek egy nagyobb gödröt, vermet, és szorosan egymás mellett pihenve várják ki a tél végét. Ilyenkor alig mozognak, és keveset esznek. Úgy mondják a halászok, vermelnek.
Tudtad?
A kárókatona nagy károkat okozhat a fákban. A tavak, folyók melletti erdőkben fészkel nagy kolóniákban. Rendetlen fészkét gallyakból rakja a fák ágaira és vízinövényekkel béleli ki. Egy-egy madártelep által termelt guanótól azonban a fák hamarosan teljesen kiégnek.
Feladat
Egyes halfajok, például a ponty, a compó a meder mélyére húzódik, és az iszapban pihenve vészeli át a telet. Hogy mondják a halászok, mit csinálnak ilyenkor?