Simkó Tibor versei novemberre

 

Kabóca

 

Bice-

bóca

kabóca,

ég a

lámpa

kanóca,

de be

hozzánk

ne gyere,

mert a

szomszéd

egere

itt lapul

az

ágy alatt:

elkapja

a

lábadat!

 

Rucacsalogató

 

Ruca, ruca, réce,

itt maradsz-e, mész-e?

Kicsi kapu léce ‒

átugorni félsz-e?

Udvar csenevésze,

pocsolyák merésze,

eltörött a csésze,

tied fele része.

Hát a tollad kész-e?

Peng a gazda kése.

Ruca, ruca, réce,

hálsz-e, halsz-e, élsz-e?

         Zsupsz!

 

Kökény

 

Tele

a hegy

kökénnyel,

szedtem

is egy

köténnyel,

el is

gurult ‒

le a

lejtőn ‒

kettő,

    három,

        négy szem;

haj,

dani-

dáré,

brummhajja,

kökényszemű

kislányoknak

nincsen

    híja

         mégsem;

haj,

dani-

dáré,

brummhajja!

 

                         

 

A hegyi tolvaj

 

Jön a hegyi tolvaj lova lefelé,

nyikorog a kicsi kocsi, csattog a kereke.

‒ Szia-bia, haramia! ‒ futnak elé;

kivonul a fele falu asszonya, gyereke.

 

Mi a fene? Ni, micsoda falu ‒ neve nincs!

Elakad a kicsi kocsi, beragad a sárba.

Odavan a csecsebecse, odavan a kincs...

‒ Szia-bia, haramia! Nem jössz a bálba?

 

Szeleken szálló

 

Tengeri,

kenderi

kappan

tyúk,

emelik a

szekerem a

lappantyúk:

csiha-

csuhi-

csálé,

szemereg a

málé,

fele rész

odavész,

bice

Ica,

hova mész?

   ‒ Tive-tova,

   kofa lova,

   valahova,

           huss!

 

Balázsy Géza rajzai