Zsuzsi-napló 1. rész

Zsuzsi

 

A nevem Zsuzsi, Kis Zsuzsi. Ez itt a NAPLÓM. Anyukámtól kaptam még a nyáron, a névnapomra. Jó ajándék, nem igaz? Akkor írok bele, amikor valami érdekes történik velem. Persze, írhatnék mindennap, olyasmiket, hogy például mit ettem ebédre, mit tanultunk ma környezetismeret-órán, meg hogy mostam-e fogat este. (Na tessék! A fogmosás pedig apu szerint fontos kérdés. Úgy szokta mondani: kardinális. De hogy a kardinális szó mit jelent, ne kérdezd, nem tudom.) Én viszont elhatároztam, hogy csak nagyon-nagyon érdekes dolgokról írok a naplómba. Például anyukám hasáról… Először viszont illene bemutatkoznom, nem?

Nyolcéves múltam. A szülinapom március hetedikén van, pont egy nappal nőnap előtt, ami azért jó, mert ha megnövök, és már nem kislány leszek, hanem , akkor két napig egyfolytában ünnepelek majd, és két tortám is lesz. (Idén még csak egy volt, diós, öt rózsaszín gyertyával meg marcipánvirágokkal.) Most leírom, hogyan nézek ki, hogy könnyen el tudj képzelni engem. (Sokkal jobb úgy olvasni, hogy képzeletben látjuk magunk előtt a szereplőket.) Vörös a hajam (a papám szerint rézdrótszínű), göndör, és a vállamig ér. Szerintem egészen olyan, mint a Harisnyás Pippié, aki a kedvenc könyvem főszereplője. (Úgy szeretném, ha Pippi valóságos lenne! Biztosan barátnők lennénk, hiszen hasonlítunk egymásra! Erről később majd még írok. Te viszont addig is megírhatnád nekem, hogy ismered-e Pippit, és hogy te is annyira szereted-e őt, mint én. Meg hogy szerinted melyik könyv az, amelyik Pippi kalandjaihoz fogható? Nagyon kíváncsi vagyok a véleményedre, mert Pippi nekem nagyon fontos.) A szemem világosbarna, vagyis mogyoróbarna, ahogy anyu mondja, és rengeteg sok szeplőm van, mindenhol a bőrömön. Apu szerint azért, mert amikor még kicsi voltam, és egy szép nyári napon kinn ücsörögtem az udvaron, megeredt az eső, a víz kioldotta a vörös festéket a hajamból, és a festék megfogta a bőrömet. Mindenhol összefröcskölt vörössel! A kis pöttyök aztán megszáradtak, és azóta is itt vannak rajtam. Van egy anyukám, egy apukám, két papám és két mamám. A családom egyelőre ekkora. De anyukám hasában mostanában érdekes dolgok készülődnek. Mégpedig egy kisöcsi! Igen, képzeld, végre lesz TESÓM!!! Olyan régóta szerettem volna, és végre lesz! Anyukám szerint öcsi már négy hónapja a pocakjában van. Mindennap meghallgatom, hogy van, mit csinál. Odaszorítom a fülem anyu hasához, és mesélek neki, a naplómról meg mindenféléről. Hogy milyen kint a világ, amit ő még nem láthat, de majd ha megszületik, jól fog neki jönni, hogy ennyi mindent már előre hallott róla. Hogy miért írom a naplómat nemcsak magamnak, hanem neked is? Mert így szerintem sokkal érdekesebb! Így közben beszélgethetünk is, nem igaz? Azt pedig én nagyon szeretek! Viszlát legközelebb. Jut eszembe, te szeretsz fogat mosni?

 

Balla Margit

 

Fodor Katalin rajza