Tóth Elemér versei decemberre

 

Elnyargal  a szél

 

Elnyargal a szél,

kék dombok mögött

port kavar,

ágakon

száz levél zörög.

 

Idefut az ősz,

koppan a dió,

hiába

kiabál

a sánta rigó.

 

Visszajön a szél,

hoz nagy hideget,

három hal

a tóban

vacog, didereg.

 

Verebek

 

Dühös a sok veréb,

     csipp-csipp.

A hideg be nagyon

     csíp itt.

 

Se kendő, se csizma,

     jaj, jaj.

Lefagy a körmünk is,

     haj, haj.

 

Se búza, se árpa,

     semmi.

Világgá kellene

     menni.

 

De hogyan? Mezítláb?

     Ejnye!

Kinek van így hozzá

     kedve?!

 

A hideg be nagyon

     csíp itt.

Dühös a sok veréb,

     csipp-csipp.

 

                         

 

Téli nap

 

A dombról is ‒ havas úton ‒

elindul a nap,

ébreszti a csipkeruhás

fákat, házakat.

 

Bekopog a jégvirágos

ablaküvegen,

bámulja a jégcsapokat

fönt az ereszen.

 

Nézzétek csak: ezüstöt szór,

amerre halad,

ragyogással pöttyözi fel

a vén varjakat.

 

S mire útja újra föl a

dombtetőre visz,

orrom, fülem s az arcom is

pirosan virít.

 

Karácsonyi

 

Szép karácsony,

öröm, álom,

csillag ragyog

fenyőágon.

Nekem ragyog,

boldog vagyok,

pedig csípnek

már a fagyok.

 

Szép karácsony,

öröm, álom,

cinke billeg

a meggyfánkon.

Nekem pittyeg,

nekem mondja:

Csodás a tél,

de goromba!

 

Szép karácsony,

öröm, álom,

a szívem ma

csupa mámor.

Cinkét várok

vacsorára,

a szobám lesz

a tanyája.

 

Szép karácsony,

öröm, álom,

hó pilinkél,

azt csodálom.

Fehér leszek,

mint a hegyek.

Kikacagnak

a verebek?

 

Balázsy Géza rajzai