Elnyargal a szél
Elnyargal a szél,
kék dombok mögött
port kavar,
ágakon
száz levél zörög.
Idefut az ősz,
koppan a dió,
hiába
kiabál
a sánta rigó.
Visszajön a szél,
hoz nagy hideget,
három hal
a tóban
vacog, didereg.
Verebek
Dühös a sok veréb,
csipp-csipp.
A hideg be nagyon
csíp itt.
Se kendő, se csizma,
jaj, jaj.
Lefagy a körmünk is,
haj, haj.
Se búza, se árpa,
semmi.
Világgá kellene
menni.
De hogyan? Mezítláb?
Ejnye!
Kinek van így hozzá
kedve?!
A hideg be nagyon
csíp itt.
Dühös a sok veréb,
csipp-csipp.
Téli nap
A dombról is ‒ havas úton ‒
elindul a nap,
ébreszti a csipkeruhás
fákat, házakat.
Bekopog a jégvirágos
ablaküvegen,
bámulja a jégcsapokat
fönt az ereszen.
Nézzétek csak: ezüstöt szór,
amerre halad,
ragyogással pöttyözi fel
a vén varjakat.
S mire útja újra föl a
dombtetőre visz,
orrom, fülem s az arcom is
pirosan virít.
Karácsonyi
Szép karácsony,
öröm, álom,
csillag ragyog
fenyőágon.
Nekem ragyog,
boldog vagyok,
pedig csípnek
már a fagyok.
Szép karácsony,
öröm, álom,
cinke billeg
a meggyfánkon.
Nekem pittyeg,
nekem mondja:
Csodás a tél,
de goromba!
Szép karácsony,
öröm, álom,
a szívem ma
csupa mámor.
Cinkét várok
vacsorára,
a szobám lesz
a tanyája.
Szép karácsony,
öröm, álom,
hó pilinkél,
azt csodálom.
Fehér leszek,
mint a hegyek.
Kikacagnak
a verebek?
Balázsy Géza rajzai