Bibi és Józsi 4. rész - Karácsonyi kacsa

 

Bibi a szürke vizet bámulta szomorúan, az orra hegye sem látszott ki a nyaka köré tekert sálból, így Józsi alig értette, amikor megszólalt:

– Hol a jég? Jégnek kéne lenni!

– Bibi, drágám, persze, de nincs. Ha nem fagy, jég sincs. Most pedig elég meleg van decemberhez képest. Nem is értem, minek rajtad az a nagy sál.

– Na hát pont ez az! – kiabált ki Bibi a sálból –, hogy december! Mindjárt itt a karácsony, és hol a hó meg a jég meg a jégvirág? Jégvirágokat akartam a hajó ablakaira! Azt akartam, hogy amikor elindulunk, törtjük a jeget, mert az olyan jó hangos lenn, a konyhában, és vicces! És a karácsonyfa, ami nem is tudom, hogy egyáltalán lesz-e, mert semmit se mondasz nekem, és majd biztosan azt is nekem kell beszerezni, szóval annak is havasnak kéne lennie itt, a fedélzeten. Semmi nem úgy van, ahogy kéne!

– Semmi nem úgy van, ahogy akarod, nyuszifül – pontosított nevetve Józsi. – De ha körülnézel, mindjárt meglátod, hogy valaki bizony örül ennek.

– Ki az a nyavalyás, aki ennek örül? – morgott bele Bibi a sáljába.

– Nézd, ott úszik!

– Hülye kacsa! – mordul fel a kislány, amikor meglátta a szép zöld fejű kacsát, amit épp feléjük tart az öblön át. Mögötte hamarosan a barna felesége is feltűnt.

– Majd jól megeszünk benneteket karácsonyi vacsorának! – kiáltott oda nekik Bibi.

– Gyertek csak közelebb, ne is hallgassatok Bibire, itt van a finom száraz kenyér – szólítgatta Józsi is a kacsákat, és bedobált nekik néhány száraz kenyérdarabot a vízbe. – Jó étvágyat, kacsák! Látod, Bibi, ők igenis örülnek, hogy nincs olyan hideg, hogy belefagyjanak a vízbe.

– Jó, jó, de én nem örülök.

– Próbáld meg!

– Hogyan, ha egyszer nincs fagy?

– Örülj annak, ami van.

– Például?

– Például nekem. És nemcsak azért, mert a világ legszebb és legkedvesebb embere vagyok, hanem azért is, mert szereztem neked karácsonyfát – vigyorgott Józsi, és dagadt a büszkeségtől, amint a part felé mutatott. – Látod, ott jön!

Bibi hátrafordult, és meglátott egy a parton feléjük közeledő fenyőfát.

– Aztaaaa… egy önjáró karácsonyfa! – hüledezett.

– Dehogy önjáró, hahaha! – nevetett egy nagyot Józsi –, hiszen nincs benne motor! Ez csak egy fa! Legnagyobb cimborám, Feketevízi úr hozza neked. Ráadásul még egy csomó égőt meg firlefrancot is vett rá, hogy örülj végre. Ő ugyanis a villamosság legnagyobb szakértője az egész világon! És velünk tölti a karácsonyt!

Bibi ámulva nézte, ahogy a fa az öböl partjáig imbolyog, majd szépen lassan leereszkedik a rámpán, a rámpáról a szomszéd bárkára, a szomszéd bárkáról Józsi karjaiba lépeget, s aztán láthatóvá válik mögötte maga Feketevízi úr, amint szemüvegén megcsillan a téli nap.

– Ez igen! – Bibi csak ennyit tudott mondani.

– Jó napot kívánok, kisasszony! – hajolt meg Feketevízi úr illendően Bibi előtt a fedélzetre lépve. – Örvendek a találkozásnak. Már sokat hallottan kiskegyedről!

S míg Bibi csöndben hallgatta a hajó legújabb, furcsa vendégének a kedveskedését, Józsi nagy erőkkel beleszorította a fát a talpazatba.

– Gyönyörű ez a fenyő! – mondta.

– Bizony az! Hát még ha majd világít is, csillog-villog, az milyen szép lesz!

S azzal Feketevízi úr nekilátott a különféle égők szakszerű felszerelésének.

 – Még jó, hogy van parti áram! Így nem kell, hogy menjen a segédgép, és tényleg csendes lesz az éj – örvendezett.

Bibi rosszkedvét mintha elfújták volna, már csak egy dolog miatt aggódott.

– Józsi, és mit eszünk vacsorára? Ha már egyszer kacsát nem… valami nagyon finomat kéne a karácsonyi asztalra kerítenünk!

– Bibi, drágám, nyugodj meg, mindent megszerveztem. Felhőshomlokú Kapitány elment bevásárolni.

– Hajjaj, mi lesz abból! – sóhajtott erre egy nagyot Bibi. – Csapágyakat meg két újabb hajómotort vesz majd. Esetleg tolómércét vagy gázolajat! Nagyszerű karácsonyi vacsora, mondhatom!

 – Azért őt kértem meg a bevásárlásra, mert közülünk ő a legválogatósabb. Így amit ő vesz, az mindenkinek biztosan jó lesz. Ugye, hogy nemcsak a legszebb és a legkedvesebb, de a legokosabb is én vagyok? – vigyorgott Józsi, mint a vadalma.

Mire Feketevízi úr fölszerelte az összes színpompás égőt a karácsonyfára, éppen be is esteledett. Bibi és Józsi közben megterítettek – még fehér abroszt is kerítettek az asztalra, elvégre ünnep van! –, és már csak a Kapitányt várták.

Füleltek, hátha meghallják a döngő lépteit a szomszéd bárkán, de semmi. Bibi már nagyon aggódott, Józsi pedig nagyon éhes volt, amikor kinéztek a fedélzetre, és lássatok csodát! Felhőshomlokú Kapitány ott beszélget Feketevízi úrral a legnagyobb nyugalommal. Bibi és Józsi összenéztek. Kísérteties! Hogyhogy nem hallották a lépteit? Talán repült?

Ám ekkor Felhőshomlokú Kapitány csöppet sem kíséretiesen elindult a konyha felé és hátraszólt a kiguvadt szemmel bámuló Bibinek:

– Na és panírozni ki fog, mert én biztosan nem! Rántott hús lesz krumplival – mosolygott. – És uborkát is hoztam!

Józsi erre máris szaladt a konyhába krumplit pucolni, hogy mielőbb ehessenek. Bibi pedig úgy érezte, most már ő is olyan boldog, mint azok a nem befagyott kacsák odakinn, a szürke vízen.

 

Hajókonyha

 

A karácsonyi vacsora ‒ akár rántott hús, akár ponty, kacsa- vagy pulykahús kerül az asztalra ‒ elmaradhatatlan része a sült krumpli. Bibi, Józsi, Feketevízi úr és a Felhőshomlokú Kapitány különféle dolgokat szeretnek, de a karácsonyi sült krumpliról egyikük se szívesen mondana le, az mindegyiküknek a kedvence. Nagyon egyszerű elkészíteni, Bibi egyedül is megbirkózik vele, ha Józsi segít bekapcsolni a sütőt.

 

Sült krumpli, ahogy mindenki szereti

 

Hozzávalók:

személyenként 2-3 közepes krumpli (lehet több is, meg nagyobb is, ha Józsiról van szó), olaj (lehet repce, olíva vagy napraforgó), só, bors, fűszerek ízlés szerint (Bibi a kakukkfüvet szereti, Józsi a csípős paprikát, Feketevízi úr a római köményt, a Kapitány pedig köszöni, nem kér fűszert).

 

  

 

1. Bibi először meghámozza a krumplit, majd cikkekre vágja, ahogy Józsi mutatta neki, lehetőleg mindet egyformára.

2. A krumplicikkeket a sütőpapírral bélelt vagy kiolajozott tepsire szórja, meghinti kevés olajjal, sóval, borssal és a fűszerekkel.

3. Alaposan megforgatja őket, hogy minden cikket szépen bevonjon az olaj és a fűszerek.

4. Ezután Józsi ünnepélyesen beteszi a tepsit egy 180-200 fokra előmelegített sütőbe, s addig sütik a krumlicikkeket, amíg belül puhává, kívül pedig ropogós aranybarnává változnak. Lehet is tálalni.

 

Jó étvágyat!

 

Egri Mónika rajzai