Télen a magas hegyekben

 

Tombol a hóvihar. Jeges szél hordja a havat. A patakot, folyót, tavat vastag jégpáncél borítja. Január a leghidegebb hónap az évben. A hideg néha rekordokat döntöget. Fázik, didereg a természet az alföldeken. Hát még a magas hegyekben! A hófedte hegyoldalakon még keményebb a tél szorítása. De hogyan élnek ilyenkor a magashegységek lakói? Nézzük meg a Magas-Tátrában!

A Magas-Tátra a világ legkisebb kiterjedésű magashegysége. Csúcsai 2000 méter fölé emelkednek, és az év nagy részében hóba burkolóznak. Lent, a völgyekben és a hegység lábánál elterülő síkságokon is zord a tél. Enyhébb viszont feljebb haladva, az erdősávban. 1000 méter magasságban az átlaghőmérséklet télen sem több mint ‒5-6 fok.

 

  

 

A Tátra sziklás bérceinek lakója a szirti sas. Kifeszített, hatalmas szárnyaival nagy magasságban kering a nyílt területek felett. Vadászterülete igen nagy, 500 négyzetkilométernél is nagyobb lehet. Költőhelyétől, a sziklafalak üregébe rakott fészkétől télen sok száz kilométerre is elkóborol. A Magas-Tátrában ma alig néhány pár szirti sas fészkel. Évtizedekkel ezelőtt nagyon kipusztították, mert a vadászoknak sok kárt okozott a vadállományban.

A mormota a havasi legelőkön él, az erdőhatár fölött. Ebben a magasságban bizony már kemény a tél, nem véd az erdő és a cserjés a hideg a harapásától. De a mormoták elbújnak a hideg elől. Kotorékaikat télre kibélelik száraz fűszálakkal, a bejáratát befalazzák, és az üregek mélyére vonulnak aludni. Hosszú és mély téli álmot alusznak 6-7 hónapon át. Amikor áprilisban felébrednek, már zöldül a legelő. A lesoványodott állatkák találnak elég ennivalót, hogy lassan újra megerősödjenek.

 

  

 

Nehezebb dolga van télen a mókusnak. Nem alszik téli álmot, mint a mormota. A legnagyobb hidegben is láthatjuk őt a tátrai szállók környékén, a fenyvesekben, amint fürgén ugrál az ágakon.  A fagytól megvédi a vastag bundája. Viszont mindennap élelem után kell szaladgálnia, hogy kis testét ellássa elég energiával. Szerencsére a fenyvesekben télen is bőségesen talál fenyőtobozt, csipkebogyót, és az ősszel elraktározott makk- és mogyorókészleteire is rájárogat. Így vészeli át a kemény telet.

A hegység szimbóluma a zerge. Nyáron nagy magasságokban, a havasi réteken legelészik a mormoták társaságában. Télen viszont lejjebb húzódik a hegyoldalon, az erdők árnyékába. Nem fél a téltől, igazából ő a zimankós időt szereti.

 

  

 

A havasi gyopár a Magas-Tátra másik jelképe. Ez az apró növény jól mutatja, hogy a legzordabb körülmények közt is lehet élet. A hegycsúcsokon nő, nemcsak a szélnek, hóviharoknak, de a nap káros sugárzásának is leginkább kitéve. Hogyan lehet, hogy a nagy magasságban a napsugarak nem perzselik meg, nem égetik el törékeny kis testét? Úgy, hogy megtanult védekezni. Leveleit és szárait finom pehelyréteg, apró szőrök borítják, amik eltérítik a nap káros, UV sugárzását, és nem engedik a virág testéhez.

 

Kérdezz!

Hogyan kapaszkodik meg a zerge a meredek sziklákon?

A zerge lábain nagyon erősek az ízületek és az izmok. Patája pedig tapadókorongként ragad a talajhoz. Belső részén a puha szarutalp nem engedi, hogy az állat megcsússzon a sziklafalon.

 

Tudtad?

A mormota a Kárpát-medencében egyedül a Magas-Tátrában és az erdélyi havasokban honos, máshonnan már rég kipusztították. Vadászták a tartós, meleg bundájáért és a húsáért is. A Magas-Tátrában napjainkban mintegy 1200 példánya él.