Bibi és Józsi 5. rész - A jég fogságában

 

Borzasztó hideg volt aznap. Annyira hideg, hogy a sirályok hajszál híján odafagytak az égre. A napsugár ráfagyott a hajó oldalára, az öböl vize pedig befagyott. Belefagyott a hajó is, bizony!

A műhelyben, egészen közel a parthoz, ahol Józsi és Feketevízi úr olyan csoda dolgokat szokott művelni, mint a hegesztés vagy az esztergálás, és olyan megmagyarázhatatlan anyagokkal dolgoznak, mint például a műgyanta, bizony, ebben a fémporos, kenőolajszagú varázsraktárban aznap reggel Józsi arcára a mosoly is ráfagyott. Mert elromlott a fűtés. Feketevízi úr, aki örökké a melegre panaszkodik, most csak állt a hajnali zúzmarában az esztergapad előtt (becézgetni is szokta titokban, amikor senki nem hallja, mert tudja jól, hogy a gépeknek lelke van), és a fogvacogástól csak annyit tudott mondani:

– Bbbe…vvvv…bbefagyott!

Befagyott! Be ám, és nemcsak az esztergapad, de a szikra is belefagyott a hegesztőpisztolyba, az áram a csiszológépbe, és a csapból is jégkockák potyogtak! A műhely előtt tanyázó, folyvást éhes Virgil macska szaporán kapkodta a lábát, nehogy odafagyjon a betonra, közben azon gondolkodott, hogy vajon inkább éhes-e, vagy inkább fázik. Nem sok jóra számított ezen a napon! Testvére, szintén Virgil, elő se bújt a vackából, és ő tette jól! Józsi csak a fejét csóválta. Még hogy hideg! Hiszen nem lógnak jégcsapok senki orrán! Hahhaj, itt bizony mindenki pudingból van (rajta kívül persze) – gondolta fejcsóválva, és egy nagyot sóhajtott... volna a fejcsóválás mellé nyomatékul, de – ó, jaj, borzalom! – belefagyott légcsövébe a sóhaj! Egy hang nem sok, annyi se jött ki Józsi száján! Csak nézett, nézett elkerekedett szemekkel Feketevízi úrra, aki azonnal felismerte, hogy itt bizony nagy baj van.

– Józsi, beléd fagyott a szusz!

Ilyet még nem látott a világ! Józsi megnémult! Feketevízi úr azonnal kirohant a műhelyből, le a partra, át a hajóra, és meg sem állt egészen a kormányállásig, ahol Felhőshomlokú Kapitány kémlelte a befagyott öböl jegét.

– Baj van, Kapitány! – kiáltotta kifulladva a nagy rohanástól, meg hát a hideg is kaparta a torkát. – Józsiba belefagyott a szusz! Meg van némulva! Mi lesz most? – hadarta kétségbeesve. – A hangja nélkül nem Józsi a Józsi!

Felhőshomlokú Kapitány csak csóválta a fejét, majd így szólt:

– Nem, tényleg nem. – És is szünet után így folytatta: – Tudom már, mit csinálunk. Kitörjük belőle, akár a jeget!

Feketevízi úr a gravitációnál is jobban bízott a Kapitányban és fantasztikus problémamegoldó képességében, de ezt hallva elsápadt.

– Hooogy?!

Csak ennyit tudott kinyögni. A Kapitány azonban nem zavartatta magát, hanem teljes határozottsággal kiadta a parancsot:

– Jöjjön mindenki a fedélzetre! Jégtörésre felkészülni!

Majd mintegy mellékesen odaszólt Feketevízi úrnak:

– És szólj Bibinek a konyhában, hogy főzzön valami forró italt a fagyos legénységnek, legyen szíves.

Feketevízi úr lerohant a konyhába az üzenettel, majd a műhelybe Józsiért, aki még mindig mozdulatlanul állt az esztergapadnál. Megragadta a karjánál fogva, és szaladt vele vissza a hajóra. Amikor a legénység teljes létszámban a fedélzeten volt, megkezdődött a hadművelet. (Ezért van igazából hideg télen, csakis ezért, bizony! Mert hajóval feltörni az öböl jegét, az ám az igazi móka!) Dolgoztak a hajó gépei rendesen. Ó, az a zaj! Az valami földöntúli volt! Bibi a konyhában azt hitte, a világegyetem zuhan össze, olyan félelmetes hangok vették körül. Aztán gondolt egyet, és torkaszakadtából énekelni kezdett, miközben a forró almalevet és a narancsos teát készítette a fagyott legénységnek.

– Jánosbácsiacsatááááába! – énekelte, ahogy csak a torkán kifért.

Mégsem tudta túlharsogni a hasadozó-repedező, darabokra törő jeget. Végre, végre úgy énekelhetett, ahogy kedve tartotta: minél hangosabban és hamisabban, és senkit sem zavart!

– Juhé!!! Elesett egy fűszálban!

Mindeközben Józsi , beletörődve a sorsába, csak álldogált, amikor furcsa dolgot érzett bent, a mellkasában. Először azt hitte, csak a torka kapar. Nekifordult a jeges szélnek, mert úgy érezte, valami nagyon ki akar törni belőle...  valami odabenn, a tüdő táján, a hatalmas zaj keltette rezgésektől felszakadt... És megtörtént a csoda!

– Ajólovaaas katóónának – szakadt ki Józsiból az ének, egyszerre akkora hangerővel, hogy végigrepedt tőle az öböl jege egészen a hídig, de még azon túl is.

Feketevízi úr csak azért nem esett hanyatt az ámulattól, mert időben megkapaszkodott a korlátban. (Hajósreflex, az ám!) Bibi a konyhában lenn, a Kapitány a kormányállásban fenn az iszonyú zaj ellenére mind azonnal meghallották, hogy Józsi hangja visszatért. Sikerült kitörni Józsiból a belefagyott szuszt! A jég hangja visszaadta Józsi hangját! Amikor aztán munkájuk végeztével az öböl újra hajózható volt, és kikötöttek, Józsi a biztonság kedvéért fagyás ellen megivott három liter forró fahéjas almalevet és hozzá még öt liter narancsos teát (az utóbbit ugyan már csak azért, mert az meg nagyon finom volt). Mindannyian csatlakoztak hozzá a konyhában, aztán mindannyian rázendítettek. Olyan hangosan énekeltek, hogy a hangjuk egészen messzire elszálljon, fel a sirályokig az égen.

 

Hajókonyha

 

Bibi szeret kísérletezni a konyhában. Mindig új és új ízeket, alapanyagokat kombinál össze, hogy valami szokatlan és nagyon finom dologgal lepje meg Józsiékat. Ezen a nagyon hideg téli napon rengeteg teát főzött, és úgy érezte, itt az ideje feldobni egy kicsit a szokásos ízeket valamivel. Két itallal próbálkozott, az egyik a forró almalé, a másik a narancsos tea volt. A legénységnek mind a kettő nagyon ízlett. Próbáld ki te is!

 

Forró almalé

 

Hozzávalók:

1 liter almalé, 1 rúd fahéj, 2 darab csillagánizs, 2 darab szegfűszeg, cukor vagy méz ízlés szerint.

 

 

1. A hozzávalókat, a méz vagy a cukor kivételével, Bibi felforralta egy edényben, majd hagyta 10 percig állni.

2. Azután kivette a fűszereket.

3. Amikor kihűlt, újra felmelegítette és megédesítette mézzel.

 

Narancsos tea

 

Hozzávalók:

6 deciliter víz, 4 deciliter narancslé (rostos, lehetőleg 100%-os), 2-3 feketetea-filter, 1 rúd fahéj, 3 darab szegfűszeg, 1 darab csillagánizs, cukor vagy méz ízlés szerint.

 

 

1. A teafiltereket Bibi egy nagyobb edényben forró vízzel leforrázva szokásos módon teát készített.

2. Hagyta a filtereket 5 percig ázni, majd kivette őket, és beleszórta a teába a fűszereket.

3. Az egészet felöntötte a narancslével. Felmelegítette, hagyta állni újabb öt percig, majd kivette a fűszereket.

4. Legvégül édesítette mézzel, és mert közben kicsit újra kihűlt a finom ital, mielőtt a poharakba öntötte volna, újra kicsit felmelegítette.

 

Jó felmelegedést az italokkal!

 

Egri Mónika rajzai