Kitavaszodott. Az egyik szép, rózsaszínű tavaszi hajnalon Józsi mélyen beleszippantott a balzsamos levegőbe, és elkiáltotta magát:

‒ Indulhatunk!

Feketevízi úr ‒ aki épp a villanyáram titokzatos természetét kutatta lenn a gépházban ‒, Józsit meghallva, kiejtette kezéből a fázisceruzát, a fejét meg beverte egy gerendába. A fájdalmas púpot tapogatva, morogva mászott fel a gépház létráján:

‒ Indulhatunk…, de hova az ördögbe megint, Józsikám?

‒ Hát a Pitcairn-szigetekre, hova?! ‒ süvöltött vissza Józsi.

‒ És mégis mivel? Ez egy folyami hajó, ha nem tudnád, és nem tengerjáró. Azonkívül kapitányunk sincs, és nincs aki vezetné a nem létező hajót!

‒ Már hogyne lenne, hahaha! ‒ nevetett fel erre jóízűen Józsi. ‒ Hát persze, hogy van! Látod emitten ezt az újsághirdetést? ‒ és a zsebéből elővett egy gyűrött papírfecnit, s a hitetlenkedő Feketevízi úr orra alá nyomta.

‒ Olvasd csak, itt van! Vén tengeri medve még vénebb tengeri hajójával együtt bérbeadó, hosszabb tengeri utazásokra is. Jelige: kalandorok ne kíméljenek. Nna? Tenger! Háromszor is ide van írva! Ki lehet bérelni a csónakot a kapitánnyal együtt, aztán jó napot! Mi kell még?

Feketevízi úr ekkor már nem a púp miatt fogta a fejét, de inkább nem szólt semmit. Vén medve még vénebb hajója? A biztos halálba hajóznak, ha ebbe belefognak, még rágondolni is rossz.

‒ Józsi, ez rettenetesen hangzik ‒ szólalt meg végül. ‒ A legjobb lesz, ha a saját szemeddel győződsz meg róla, hogy ez mennyire borzasztó ötlet. Tiszta életveszély.

‒ Tudom! ‒ vigyorgott Józsi. ‒ Már föl is hívtan az öreg tengeri medvét, hogy vetnénk egy pillantást a mosóteknőjére, meg rá is, ha már ott vagyunk. Már csak Bibire várunk, és mehetünk is!

Bibi ebben a pillanatban bukkant elő a konyhából szélesen vigyorogva.

‒ Egy csomó kérdésem van ám! Például, hogy mennyi ideig fogunk utazni? Évekig?Az nem baj, de honnan veszünk például mindig friss tojást a palacsintához? Mert anélkül nem lehet! Viszünk tyúkot? És az mit eszik? Vagy csak száraz kenyér lesz fél évig, vagy hogy? És téli ruhát kell vinni? Mert ha most itt nyár lesz, akkor ott pont tél, nem? Vagy mire odaérünk, ott lesz nyár?  És ivóvizünk honnan lesz? Elfér annyi, hogy itthonról vigyünk? Mosógép lesz, vagy kézzel kell mosni a zoknit? Ja, és itt az összes spórolt zsebpénzem, beleadom a benzinpénzbe, tessék! ‒ nyújtott át Bibi Józsiéknak egy mosolygós, kövér malacperselyt. ‒ Nem tudom mennyi, de nagyon sok pénz, biztosan elég lesz az odaútra!

Józsiék nem állták meg mosolygás nélkül.

‒ Biztosan elég lesz, drágám, de a hajó gázolajjal megy, nem benzinnel.

‒ Mindegy, akkor azt veszünk. Mehetünk!

Amikor odaértek a megadott címre ‒ egy városszéli elhagyott telek düledező kapuja elé ‒, Bibi lelkesedése kissé alábbhagyott. Mert ugyan miféle tengeri bárkát fognak ők itt találni?!... Amikor aztán a hajó gazdája, az állítólagos öreg tengeri medve ajtót nyitott, még jobban megijedt. Egy valóságos kalóz állt a küszöbön ugyanis.

‒ Eeelnézést… izé… Kapitány úr! ‒ próbált köszönni Bibi. ‒ Maga Jack Sparrow kapitány papája? ‒ bökte ki végül a nagyon is helyénvaló kérdést.

Az öreg kalóz elvigyorodott, és így már feleannyira sem volt olyan félelmetes, mint az előző pillanatban. Sőt, semennyire sem volt az. Csak a halálfejes pecsétgyűrűje… egy kicsit. Meg a kendő és a fülbevaló így együtt, talán…

‒ Dehogy, Nusika, dehogy! ‒ kacsintott a vén tengeri medve Bibire ­‒, csak a nagybátyja, hehehe! De kerüljetek beljebb! Itt a teknő a kertben, ni!

Most a fiúkon volt a csodálkozás sora. Az öreg kalóz kertjében ‒ hatalmas egy kert volt, meg kell hagyni ‒ óriási állványokon ott magasodott a sokat látott tengerjáró hajó.

Elég ütött-kopott volt, mi tagadás, de lyukas nem ‒ ahogy Józsi összegezte a sebtében elvégzett parti szemle eredményét magában.

‒ Nahát, milyen szép neve van! ‒ mutatott Bibi a nagy, piros-kék betűkre a hajó oldalán ‒ Viharmadár!

‒ Inkább viharvert madár ‒ súgta erre Feketevízi úr Józsinak ‒, de legalább nem lyukas.

‒ Nézzétek meg belül is! ‒ invitálta őket egy létrához a kalóz ‒, kiváló kabinok és konyha áll a legénység és az utasok rendelkezésére, valamint hatalmas raktér. De a legszebb része természetesen a hajó szíve-lelke, a gépház! Erre!

Mire végignézték a romos, de lénygében ép és igen barátságos hajót, külön-külön mind a hármuk úgy gondolta magában, hogy belevágna. Kibérelné. Józsinak a gépház nagyon megfelelt, Bibi látott fantáziát a konyhában, Feketevízi úr pedig, romantikus lélek lévén, meglátta a járgányban a hosszú, százhúsz éves élet sok tapasztalatát és az ép vezetékeket.

‒ Még a háromszáznyolcvan macskahordó láda is elfér benne, és annyi tojás, hogy mindennap ehetünk palacsintát ‒ összegezte Józsi a látottakat. ‒ Szerintem béreljük ki.

A többiek bólintottak, majd a hátul várakozó kalózhoz fordultak.

‒ Megyünk? ‒ kérdezte az.

‒ Megyünk! ‒ vágták rá egyszerre mind a hárman, és kezet ráztak.

Azt a pár kérdést pedig ‒ gondolta Bibi ‒, ami még felmerül, majd átbeszélik, míg felkészítik a hajót meg magukat a hosszú útra, ami ki tudja, talán egy évig is eltart majd… legalábbis remélte.

 

Hajókonyha

 

Feketevízi úr és Bibi nagyon jól tudja, hogy nem kell mindennap húst enni, és bár Józsi ezzel egyáltalán nem ért egyet, néha enged nekik. Ilyen napokon Bibi boldogan készíti a kedvenc tésztáját, a sajtos makarónit. A sütő meg a gázlángok kezelését persze Józsira bízza, de a fűszerezés az ő dolga. A tészta bármilyen üreges, vagyis csőtészta lehet, a hagyomány szerint viszont legjobb az olasz makaróni, amit nálunk szarvacska néven ismernek. Kell még hozzá egy erősebb ízű, de olvadós sajt (a füstölt sajt azért nem jó, mert nem jól olvad). Nagyon egyszerű étel, és nem lehet betelni vele! Próbáljátok ki!

 

Sajtos makaróni négy matróznak

 

Hozzávalók:

600 g szarvacskatészta, azaz makaróni, 50 g vaj, 1 liter meleg tej, 250 g olvadós sajt frissen reszelve (lehet több fajtát kombinálni), 5-10 gerezd fokhagyma (Bibi ezt néha kihagyja, ha olyan vendég érkezik, aki nem szereti a fokhagymát), 3 csapott evőkanál sima liszt, szerecsendió (ez is nyugodtan kihagyható), só, bors.

 

1. Bibi és Józsi egy nagy fazékban először vizet forralt (legalább 2-3 liter volt), egy teáskanál sót tettek bele, és kifőzték benne a tésztát majdnem puhára.

2. Egy másik, kisebb lábosban Bibi felolvasztotta a vajat, szórt rá egy kis lisztet, és kevergette, míg besűrűsödött.

 

  

 

3. Hozzáadta a fokhagymát ‒ amit előbb vékonyra felszeletelt ‒, és addig kevergette, amíg a fokhagymák megpuhultak.

4. Fokozatosan hozzáöntötte a meleg tejet, az egészet felforralta, majd hagyta csendes lángon egy kicsit főni. Néha megkeverte.

 

  

 

5. Megfűszerezte, sót, borsot, reszelt szerecsendiót szórt bele egy csipettel (zöldfűszer is lehet, ha van).

6. Lereszelte a sajtot és a tejes keverékhez adta.

7. Belekeverte a megfőtt és leszűrt tésztát.

8. Az egészet egy kivajazott jénai tálba tette, és fél órára betette a sütőbe, amit Józsi 200 fokra előmelegített. Rettenetesen finom lett, és jó nyúlós!

 

Jó étvágyat!

 

Egri Mónika rajzai