Mesetár
Végh György: A kéményseprő hóember - részlet

Végh György: Kéményseprő hóember

 

Hó-Kuszpók még nagyon fiatal hóember volt, nem tudhatta, hogy a kéményekbe nem lehet csak úgy belenézni. Aki ezt nem tudja, és a kéménybe dugja a fejét, kormos lesz, még ha hóember is az illető. Mert a kéményben lakik a Fekete Füstemberke, aki a kíváncsiskodóknak a szeme közé fújja a kormot. Nem gonoszságból, inkább jószívűségből. Neki ugyanis ez a csemegéje, és abból ad nekünk önzetlenül. Nem egyforma az ízlésünk, ez tagadhatatlan.

Bővebben...
 
Kovács Magda: Amikor tizenhárom tizenkettő

Kovács Magda: Amikor tizenhárom tizenkettő

 

− Összeszámoltam a barátaimat. Tizenhárman vannak − közölte Hülyüke a lóval egy nagy, fekete tábla előtt állva.

− Az baj − horkant fel a ló égnek álló sörénnyel. −  A tizenhárom szerencsétlen szám. Nekem máris balsejtelmem támadt. Lehet, hogy pillanatokon belül megcsíp egy bögöly.

Bővebben...
 
Lackfi János: Sakálok lakomája

Lackfi János: Karácsonyi vándorok

 

Részlet a Karácsonyi vándorok című meseregényből

Egy hónap elteltével Gáspár, Menyhért és Boldizsár gondterhelt arccal kortyolgatták a kávéjukat reggelizősátrukban. Morcosságuk oka részben az volt, hogy remek arab kávéjuk elfogyott, és most helyette gyalázatos itallal öblögették a torkukat, amely nem sokkal tűnt ízletesebbnek egy-egy csészényi poshadt fekete festéknél.

Bővebben...
 
Z. Németh István: Botorka, a bűbájos boszorka

Z. Németh István: Botorka, a bűbájos boszorka

 

Egyszer volt, hol nem volt, a legvidámabb szomorúfűzön túl, még a füssi füveken is túl, messzebb, mint a némai rekettyebokrok, de a világvégi éneklő felhőszakadásnál azért közelebb, élt egyszer két leány, Mimi és Momi.

Bővebben...
 
Gyüre Lajos: A nagyi gyertyái

Gyüre Lajos: A nagyi gyertyái

 

A baj ott kezdődött, hogy Pisti az iskolában felejtette a színes ceruzáit. Így nem tudta elkészíteni a másnapi házi feladatot. Hiába kutatott át minden fiókot, szekrényt, egy fia színes ceruza nem sok, annyi sem került elő. Pedig olyan sok dugi hely talán az egész világon nincsen, mint a nappali szoba szekrényében.

Bővebben...
 
Gévai Csilla: Fodrászatunk büszkesége

Gévai Csilla: Holdfényszüret

 

Városunk egyik csillogó kerületének főutcája mögött, egy árnyas, ám eldugott téren állt a fodrászat. Ne olyan puccos, rettentő drága szalonra gondoljatok, amelyek mostanában gomba módra szaporodnak a  nagy bevásárlóközpontok rideg folyosóin!

Bővebben...
 
Tóth Elemér: Mese az almafáról, a szélről és egy Veronika nevű kislányról

Tóth Elemér: Mese az almafáról, a szélről és egy Veronika nevű kislányról

 

Beköszöntött az ősz, és a természet hosszú álomra készült. Az állatok az erdőben és mezőn eleséget gyűjtögettek, hogy a tél során legyen miből lakmározniuk. A barlangjaikat, vackaikat, kotorékaikat és odúikat kibélelték száraz fűvel meg lombbal, hogy a hideg ne férkőzhessen a bundájuk alá, és nyugodt, mély álmot alhassanak.

Bővebben...
 
Máté Angi: Kapitány és Narancshal - részlet

Máté Angi: Kapitány és Narancshal

 

látta, hogy a folyó folyik

Volt egyszer egy tengerészkapitány. Ez a tengerészkapitány olyan volt, mint a tengerészek, csak még olyan is volt, hogy parancsolgatott.

Bővebben...
 
Tóth Elemér: Brekeke és a famászás

Tóth Elemér: Brekeke és a famászás

 

Tombolt a nyár. Mikor tomboljon, ha nem nyáron?!

– Szervusztok! – köszöntötte Brekeke, a béka, a hétágra sütő nap elől a nagy eperfa árnyékába igyekvő Buksit, Tigrist és Csöpit.

– Szervusz! – mondta Buksi, miközben Tigris és Csöpi a magukkal hozott pokrócot igyekezett leteríteni a fa alá.

Bővebben...
 
Mikó Csaba: Mász Kálmán, a faljáró - részlet

Mikó Csaba: Mász Kálmán, a faljáró

 

Mász Kálmán bosszúsan ébredt. Kinyitotta a szemét, lerúgta magáról a takarót, és egyenesen az ablakhoz sietett. Már két hónapja, hogy minden reggel bosszúsan ébredt. Pontosan azóta, amióta ebbe az új, lakótelepi lakásba költöztek.

Bővebben...
 
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 Következő > Utolsó >>

8. oldal / 11