
Ezen az első januári szombat reggelen Peti még az ágyban elhatározta, hogy az új év örömére ma nagyon rendes fiú lesz, és délelőtt segít a nagymamának, délután pedig megnézi a kedvenc mesesorozatát a tévében. Már épp indult volna, hogy ezt a nemes és nagyszabású tervet megossza a nővérével, amikor Emi az ágyából kiugorva széttárta a karját, és így kiáltott a szoba közepén:
|
Bővebben...
|
4.rész - A rejtélyes levél |

Édes Arany Madaram, Drága Lelkem!
Már szavaim sincsenek, olyannyira hiányzik nekem az én Drága lelkem! Egyetlen örömöm, amikor a kezétől való sorokat olvashatom. Olyannyira rég láttam kedves ábrázatát, mégis élénken él bennem, csak ez tart meg engem a sok borzalmak közt.
|
Bővebben...
|

Egy ködös novemberi szombaton nagymama gondolt egyet, és megengedte a két gyereknek, hogy fölmenjenek a padlásra turkálni a családi kincsek között. A kertben úgysincs most más, csak sár, gondolta, a padláson legalább elnézelődnek, amíg ő összesöpri a diófaleveleket a ház előtt.
|
Bővebben...
|

Emi az asztalnál ült, pontosabban könyökölt az asztallapon, fejét összeszorított tenyerére támasztotta, úgy figyelte csöndben nagymamája pakolászását a konyhában. Aztán egyszer csak megszólalt:
− Tudod, mama – sóhajtotta –, ez a suli elég gáz.
|
Bővebben...
|
1. rész - A teljesen új élet |

Aznap reggel Emit és Petit szokatlanul korán ébresztette az anyukájuk.
− Gyerekek, gyorsan reggelizzetek, nemsokára indulunk!
Az ikrek a szemüket dörzsölgették, nem aludhattak vissza, ahogy a nyári szünetben addig szokásuk volt. Szomorúan vették tudomásul, hogy ennek a vakációnak is vége.
|
Bővebben...
|
|
|
|
|