Minden kisiskolásnak

Kigyulladtak a fények a fán, és Tami szeme-szája elállt a csodálkozástól. Gyönyörű karácsonyfa volt. Angyalhaj csillogott az ágain, színes gömbök libegtek, mézeskalács szívek illatoztak rajta, a csúcsán aranyos csillag sziporkázott.

Tami egész héten a hétvégét várta. Pontosabban a szombatot, mert szombat délután egy szülinapi zsúrra megy a barátnőjéhez.

Hűvösre fordult az idő. A napocska egész héten ki sem dugta az orrát a felhőtakarók mögül. A nyári kalap és a halásznadrág már rég a szekrényben pihent. A székeken és a fogason meleg pólók, kabátok, sapkák, sálak sorakoztak. Most ők kerültek elő a szekrényből, rajtuk volt a sor, hiszen beköszöntött az ősz.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy ház. Abban lakott a két gyerek, Tami és Kami. Testvérek voltak, és pont hétévesek. Tami, azaz Tamara volt az idősebb. Kerek négy perccel hamarabb született, mint Kami, vagyis Kamilla. De ez a korkülönbség egyáltalán nem látszott rajtuk, nekem elhiheted. Olyan egyformák voltak, mint két tojás.