Minden kisiskolásnak

Ez a vár nem bevehetetlen hegyormon, nem is ingoványban, hanem sík vidéken, egy kis dombtetőn épült, nem messze a Garamtól. Romjai ma Léva város közepén meredeznek, köréjük épült a város. Királyi vár volt először, Béla király emeltette a tatárok pusztítása után.

A Fehér-Kárpátokban áll ez a kicsiny hegyi vár. Közel s távoli vidék legmegközelíthetettlenebb erőssége volt egykor. Meredek és csipkés kősziklára épült. Az alsó várból sziklába vágott alagúton lehetett feljutni a felső várba. Onnan tovább megintcsak meredek és hosszú, sziklába vágott lépcsősor vezetett az építmény legfelsőbb szintjére, a figyelőtoronyba, ahonnan viszont gyönyörű kilátás nyílt a nagy erdőségekkel borított hegyekre, egészen a Vág folyó völgyéig.

Egy dombtetőn emelkedik ez a gyönyörű vár Gömörben. Hosszú évszázadokon át az Andrássy család tulajdona volt. Tornyokkal, bástyákkal erősített falait ők építették át az újabb kor igényei szerint először szép várkastéllyá, végül pompás palotává.

Rozsnyótól nem messzire, sík területen áll a csetneki vár. A Bebek család őse, a hagyomány szerint egy juhász építette még hat más gömöri várral együtt. Vízi várnak mondták, mert nem megközelíthetetlen kősziklák, hanem átjárhatatlan mocsarak és vízfolyások nyújtottak védelmet a falai közt élőknek.

A Vág folyó partján, Rózsahegy városával szemközt magasodik Likava vára egy meredek kősziklán. Királyi vár volt egykor, a Lengyelországba vezető utat védte több más liptói erősséggel együtt. Amint a régi időkben a várak általában, Likva is sokszor cserélt gazdát, adták-vették, ajándékozták a hozzátartozó nagy birtokkal együtt a királyok és nagyurak, akárcsak manapság a jól jövedelmező vagy éppen csődbe ment nagy vállalatokat, gyárakat szokás.

Murány vára magasan emelkedett egykor a Rima és a Murány folyó völgye közt egy kiugró sziklaszirten a hegyekben.  Nehezen lehetett bevenni, de még ide feljutni sem volt egyszerű, az élelmet is csak láncon húzták föl a vár népének. Fénykorát akkor élte, amikor a Széchy grófok laktak benne több generáción keresztül.

A Poprád folyó fölött, a Szepességben magasodik egy dombtetőn Lubló vára . Komoly erősség  volt ez valaha, a Lengyelországba vezető utat felügyelték a falai közül. A magyar királyok birtokolták, s királyi fenségek adtak itt egymásnak találkozót. Béla király a leányának, Kunigundának ajándékozta hozományaként sok hozzá tartozó földbirtokkal együtt, amikor az férjhez ment a lengyel királyhoz.

A Korponai-hegyek és az Ipoly-völgy találkozásánál magasodik Kékkő vára egy dombon. A híres Balassa család ősei erősítették meg s építették olyan jelentősre, hogy 150 évig végvárként szolgált a török elleni harcokban.  Ali bég egyszer mégis bevette, s néhány évig a törökök laktak benne. A bég nagy gondot fordított a sok ostromot megélt erősségre, még a kapuit, tornyát is megújíttatta.

A nagyidai várnak mára csak a nyoma maradt: a vár sánca és az árkai. Falait rég leromboltatta a császár. Emlékét annál jobban őrzi Arany János vígeposza a nagyidai várvédő cigányokról. Történt ugyanis, hogy Ferdinánd császár serege 20 napig ostromolta Nagyidát, mégsem tudta bevenni. Éppen elvonultak volna a falak alól, amikor Csóri vajda és várvédő cigányai határtalan örömükben ‒ s magukról megfeledkezve ‒ elárulták, hogy nekik meg éppen elfogyott a puskaporuk. Így lett vége a dicsőségnek és a várnak, amelyet Perényi Péter őse építtetett, és egyszer még Izabella királyné is megpihent a falai közt. Míg állt, ez a vár védte a Kassától délre, a Rozsnyó felé vezető országutat és a közeli aranybányákat.

Az 1663-dik esztendőben egy sokat tanult, eszes, szemfüles, bátor s amellett kellemes hangú török férfi poroszkált fekete lován Párkány felől Érsekújvár iránt. Három szolgája kísérte, mert egy jobbfajta úrnak legalább ennyi szolgája illett, hogy legyen. Ez a jeles úr a fényesarcú török szultán, azaz a padisah hatalmas birodalmának minden zegét-zugát, tengerét, szigetét bekalandozta már, s most éppen Üngürisztán, azaz Magyarország következett a megtekintésben.