Nagy a nyüzsgés, sürgés-forgás tavasszal a gazdasági udvarban. Születnek a kisállatok. Zöldül a fű, s máris mehetnek a legelőre. A régi hagyomány szerint áprilisban, Szent György napján kezdődik az igazi tavasz.
Szent György napja (április 24.) a pásztorok ünnepe volt régen. A falusi házak gazdasági udvarából ezen a napon hajtották ki az állatokat, a teheneket, juhokat, kecskéket, disznókat az évben először a legelőre. Sok szokás és hiedelem fűződött ehhez a naphoz, amelyekkel a gazdák és a pásztorok az állatok egészségét, szaporaságát és a jó tejhozamot akarták elősegíteni az esztendőben. A medvesalji falukban a gazdák csipkegallyat vágtak, Szent György napján azzal terelték a teheneket, hogy sok tejet adjanak, s a boszorkány meg ne rontsa a tejüket. A Hortobágyon a gulyások, csikósok, juhászok a karácsonyi asztalról lekerült morzsával füstölték meg a jószágot, hogy el ne kóboroljon a legelőn.
Legelőször a bárányok jönnek világra. Kora tavasszal – néha még hó borítja az akol környékét –, ha nem vigyáz a gazda, akár a hóra pottyan a kisállat. A gondos gazda azonban fokozottan figyel az anyaállatra, és előre jó meleg és száraz helyet készít számára az elléshez az akolban. A juhok alig kétéves korukban már szülők. Az anyaállat, a jerke egy, esetleg két bárányt ellik egyszerre, először tavasszal, aztán fél év múlva újra.
A kisborjú amint megszületik, az anyja letisztogatja, szárazra nyalja. A kisállat megbátorodik, odamegy a tehénhez, és máris szopik. Az első két órában szopott tej nagyon fontos a számára, mert sok védőanyagot tartalmaz, ami közvetlenül szívódik fel a szervezetébe.
A kanca csaknem egy évig, 330-340 napig növelgeti hasában a csikaját. Amikor érzi, hogy a csikó már elég erős és nagy benne, s ki akar bújni, patájával kaparni kezdi a földet, lefekszik, körbejár. A gazda az ilyen jelekből tudja, hogy itt az ellés ideje. Friss, tiszta szalmával jól kibéleli a helyét az istállóban, s hagyja nyugodtan pihenni az anyaállatot. A kiscsikó amint megszületik, hamarosan, egy órán belül lábra áll. Az anyja szárazra nyalja, s ő azonnal keresni kezdi a csecsét, szopni akar.
A tyúkanyó meleg, száraz szalmafészekben költi ki a kiscsibéit. Ahogy enyhül a tél hidege, szaporán hozzákezd a tojásrakáshoz. Naponta-kétnaponta tojik egy tojást. Amikor aztán összegyűlt egy fészekalja, vagyis annyi tojás, amennyi elfér alatta, akkor megkotlik: ráül a fészkén a 12-18 tojásra, és a tollazatával betakarva melegen tartja őket, míg csak ki nem bújnak belőlük a kiscsibék. Ez alatt a három hét alatt az anyó legfeljebb egyszer száll le a fészkéről naponta, hogy egy kicsit egyen és igyon. A tyúkanyó meleg, száraz szalmafészekben költi ki a kiscsibéit. Ahogy enyhül a tél hidege, szaporán hozzákezd a tojásrakáshoz. Naponta-kétnaponta tojik egy tojást. Amikor aztán összegyűlt egy fészekalja, vagyis annyi tojás, amennyi elfér alatta, akkor megkotlik: ráül a fészkén a 12-18 tojásra, és a tollazatával betakarva melegen tartja őket, míg csak ki nem bújnak belőlük a kiscsibék. Ez alatt a három hét alatt az anyó legfeljebb egyszer száll le a fészkéről naponta, hogy egy kicsit egyen és igyon.
A házi lúd évente mintegy 10-15 tojást rak. Télen kezdi, márciusban a fészekre ül, s áprilisban kikelnek a kislibák. Az apróságok az első napokban még az anyjuk körül maradnak, alábújnak, hogy melegítse őket. Egyhetes koruktól aztán már ők is kijárnak a mezőre legelni.
A nyulak évente akár 7-szer is fialnak. A vemhesség végén az anyaállat fészket épít. A saját testéből kitépett szőrrel finoman kibéleli, és ebbe fial. Egyszerre 4-6, némelyik anyának akár 10-nél is több kicsinye születik. A kisnyulak születésükkor teljesen tehetetlenek, csupaszok és vakok. Anyjuk a fészek pelyhes szőrével takargatja be őket, hogy meg ne fázzanak.
Feladat
Fejezd be a szólást: Szapora, mint a … Mikor mondjuk ezt?