Hetedik alkalommal rendeztük meg 2018-ban a nagylégi Benyovszky Rudolf Alapiskolában az Anyanyelvi Hónap versenysorozatot. A gyerekek a következő kategóriákban mérték össze tudásukat és tehetségüket: olvasás és szövegértés, helyesírás, mese-, történet- és versírás, fogalmazás, meseillusztráció.
Az elsősök számára füzetszépségverseny, a felső osztályosoknak pedig faliújság-készítő verseny is volt. Nagy lelkesedéssel vetették bele magukat a vers- és a meseíró versenybe a negyedik osztályosok. Legjobbaknak köztük Baán Krisztián, Ozsvald Zoé Sára és Kiss Réka munkája bizonyult. Íme, néhány az alkotásokból.
Janikovics Szilvia, pedagógus
Az elkóborolt kiskutya
Volt egyszer egy kislány, Anna. Szülinapjára egy kiskutyát kapott a szüleitől. Suzynak nevezte el. Nagyon szerette őt, sokat játszott vele, gyakran elvitte sétálni. Egyszer, mikor az erdőben sétáltak, Suzy meglátott egy pillangót, és kergetni kezdte. Anna hiába kiabált utána. Suzy nagyon megijedt, mikor észrevette, hogy eltévedt. Sírva kereste a gazdáját. Ekkor találkozott a nyuszival. A nyuszi megsajnálta őt, és szállást ajánlott neki. De a nyúlodú túl kicsi volt, Suzy nem fért be. Tovább bandukolt, és találkozott az őzikével. Ő is ajánlott neki szállást, de Suzy félt az erdőben. Az őzike azt mondta:
‒ Menj az erdőszéli tölgyfához, ott lakik a bagoly, majd ő hazavezet! Suzy meg is találta az erdő bölcsét. A bagoly meghallgatta a panaszát, majd azt mondta:
‒ Hazavezetlek, ha megtanulsz három dolgot! Mindig fogadj szót a gazdádnak! Ne csatangolj el séta közben! Ne harapj meg senkit!
A bagoly látta, hogy Suzy jól az eszébe véste a leckét. Jutalmul hazavezette. Otthon a család nagyon megörült a kutyusnak. Suzy megtanulta, hogy a legjobb helye az emberek mellett van. Annának így lett egy okos, szófogadó kutyája.
Kiss Réka, 4. osztály
Ha itt a tél
Ha itt a tél, annyi jó van:
hemperegni a nagy hóban,
összegyúrni jó csomót,
s eldobni a hógolyót.
Hócsatázni, hasra esni,
nem kell sírni, csak nevetni,
nem ütöd meg magadat,
puha párna van alattad.
Baán Krisztián, 4. osztály
Séta a határban
Gyönyörűen sütött a nap. Anyával elhatároztuk, hogy elmegyünk sétálni a határba. Kezünkben pórázzal léptünk ki az ajtón. Amint a kutyáim észrevettek bennünket, örömükben ugráltak, csóválták a farkukat, és már rohantak is előre. Porzott nyomukban a búzamező. Egy perc múlva már nem is láttuk őket, csak a porfelhő jelezte, merre járnak. Útközben vissza-visszalestünk, és megcsodáltuk az új házakat, a zöldellő búzatáblát, a sárguló fákat. Hirtelen egy fácánkakas repült fel mellettünk. Pici kutyám zavarta fel őt a sűrű bokorból. Ijedten megfordultunk, ekkor meg a szélfogó fái közül rohantak ki az őzek. Picinek sem kellett több, rögtön üldözőbe vette a csapatot. Kitartóan kergette a 14 hatalmas állatot egészen a szomszéd falu határáig. Már azt hittük, hogy vissza sem tér hozzánk. Továbbindultunk, hátha utánunk szalad a kis csavargó. Pár méter után hangos gágogásra figyeltünk fel. Az égen V alakban vadlibák húztak el felettünk. Tudtuk, közeleg a tél, mert melegebb tájak felé repültek. Már a vasúti sínek közelébe értünk, amikor futott felénk kutyusunk. Nagyon megkönnyebbültem, hogy ránk talált. Ennyi izgalom után kissé fáradtan indultunk haza. Otthon aztán nevetve meséltük apának a vicces kalandjainkat.
Ozsvald Zoé Sára, 4. osztály