Szoktál papás-mamást játszani a barátaiddal? Hát királyosdit, hogy királyok, királynők vagytok, mint a mesében? Vagy harcosok, egymás ellenségei, varázslók, kardfogú tigrisek? Ugye, milyen jó dolog azt játszani, hogy valaki más vagy, mint a valóságban?! Én mindennap ezt teszem, mert színész vagyok. Ez a munkám. Szerepeket játszom. Egyik este hős lovag vagyok, és megmentem a királylányt, a másik este szomorú apuka, aki távol él a gyerekeitől. Amikor délután bemegyek a színházba, és elkezdek felkészülni az esti előadásra, olyan, mintha kibújnék a bőrömből. S amikor megszólal az előadás kezdését jelző csengő, már az a más valaki vagyok – egészen addig, míg az előadás végén le nem gördül a függöny.
Sokan kérdezik tőlem, hogyan lehet egy egész estés színdarab szövegét fejből megtanulni? Bizony meg lehet tanulni. Egy idő után ráadásul egyre könnyebben megy a magolás. Persze, nem a szereptanulás az igazán vonzó a mi munkánkban, hanem a játék. A színpadon történeteket adunk elő a nézőknek. Érdekes, nagyszerű vagy éppen rossz embereket jelenítünk meg. S ha jól játsszuk a szerepünket, a nézőket is magunkkal ragadjuk a játékba. Ők is beleképzelik magukat a történetbe, velünk együtt örülnek vagy szomorkodnak. S a végén, ha sikerült a közös játék, a nézőtéren felcsattan a taps. A taps a mi munkánk elismerése. Ebből tudjuk, hogy a közönség jól érezte magát, tetszett a játékunk, és talán okult is belőle.
Tudod-e?
A színjátszás nagyon régi dolog. Görögországban már vagy kétezer évvel ezelőtt is írtak színdarabokat. A mulatságos vagy szomorú történetek az emberek és az istenek viselt dolgairól szóltak. Hatalmas, kör alakú színpadon adták elő őket, amelyet domb tövében építettek meg. A nézők a domboldalon kialakított padokon ültek, és lefele nézték a színészek játékát. Nők a görögöknél nem lehettek színészek, ezért a női szerepeket is férfiak vagy kisfiúk játszották. Minden színész maszkot viselt. A szomorú, vidám, haragos vagy csodálkozó ábrázatot erős vonásokkal jelezték a maszkon, hogy a távoli sorokban ülők is jól lássák.
Kabóca-lexikon
Thália nevét sok színház viseli szerte a világban. Nem véletlenül, hiszen ő a színjátszás, a vígjáték Múzsája. Kilenc társa közül valaki a zene, más a tánc, megint más a kötészet vagy éppen a tudományok istennője. A görög istenek az ő segítségükkel tudtak jól muzsikálni, táncolni. De akinek jól sikerül például egy vers megírása, ma is úgy mondjuk, hogy megihlette őt a múzsa. A legenda szerint, amikor Zeusz, az istenek atyja haragjában villámokat szórt, a Múzsák elhallgattak.
A paraván térelválasztó keménypapírból, fából, textíliából. A bábelőadás során a színészek ez mögül mozgatják a bábokat és mondják a szerepüket.
A bábszínházban a szereplőket bábok jelenítik meg, s ők adják elő a történetet. Ma gyerekek járnak bábszínházba. Régen a királyi udvarokban is tartottak bábelőadásokat pompás bábokkal, gazdag díszletek között. A vásári bábelőadásokon Paprika Jancsi meg Vitéz László mókás történetein nevettek a nézők.