Bibi aznap délután nem volt otthon. Boltba ment, ahova nem vihette magával a kutyáját. Kifli így egyedül töltötte a nagy séta utáni pihenőt kedvenc szőnyegén, amikor furcsa zajt hallott. Felemelte a fejét, és hegyezni kezdte a fülét, hogy jobban hallja. Valamiféle surrogás volt, nyiszogás és egy sssshhhh keveréke. Kifli még soha életében nem hallott ennél furcsábbat.
Mintha a falból jött volna. Madame Loulou, aki az ágyon feküdt, szintén felkapta a fejét.
− Mi ez? – vakkantott Kifli. – Mrrrrrr! Vauvauvau! Tűnj innen, akárki is vagy! – kiabálta.
− Csitt, Kifli, ne ugass már! − nyávogta Loulou az ágyról. – Szerinted attól abbahagyja? És ha nem ijed meg tőled?
− Már hogyne ijedne meg! – ugrott négy lábra Kifli. – Én vagyok a pángalaktikus hős őrkutya! Vauvauvauvauuuu! – csaholt tovább kidüllesztett mellel és magasra tartott farokkal.
− Igazán meggyőző tudsz lenni, Kifli – folytatta Loulou, – de ha nem ugatnál, talán azt is hallanánk, vajon abbahagyta-e ijedtében a zajongást ez a valaki, vagy nem. Nem?
− Hmmmmmrrrrr – morogta Kifli –, lehet! Vakk! De akkor is! Mukkvakkmukk!
Egy darabig csendben füleltek. A surrogás nem szűnt meg, továbbra is hallották a falból.
− Lehet, hogy egy betörő! Vagy egy nagyon gonosz valaki! Egy szörny! Aki el akar minket lopni! – találgatott Kifli. – Vagy Bibit akarja ellopni! Vauuuuú! De azt nem hagyom!
− Vagy − nézet hatalmasra kerekedett szemekkel Madame Loulou Kiflire –, vagy…., alig merem kimondani! Lehet, hogy egy… egy… egy kísértet!!!
− Micsoda? – lapult a földre ijedtében Kifli. Még a farkát is maga alá húzta.
− Kísértet! – suttogta Loulou. – Hamarosan itt a halottak napja meg a mindenszentek és a halloween! Kinn köd van, eső szitál, szezonja van ilyenkor a kísértetjárásnak!
− És… − Kifli szinte reszketett. − Mmmit… mit akarnak tőlünk ezek a kísértetek?
− A lelkünket! – nyávogta az ijedtségtől egészen vékony hangon Loulu.
Kifli csodálkozva nézett fel az ágyra a macskára.
− Micsoda? Hogy a lelkünket? Én meg már azt hittem, hogy a virslimet a hűtőből! Vagy a labdámat! Huh, de megijedtem! – sóhajtott egy nagyot megkönnyebbülten a kutya, és megrázta magát.
− Kifli, te nem is félted a lelkedet? Ezek a kísértetek idejönnek, jéghideg kezükkel beléd nyúlnak, és kiveszik a lelkedet! Utána már te is olyan hideg leszel, mint ők!
− Ugyan már, Loulou, még hogy benyúl meg kiveszi! Majd jól leharapom a nyavalyás kezét, ha hozzám mer nyúlni! Nevetséges! Már azt hittem, hogy valami komoly veszély fenyegeti a virslit… akarom mondani, a világot! Ezek miatt a vacak kísértetek miatt kár volt felkelnem!
Ekkor ért haza Bibi.
− Na, hogy telt a délután állatkáim? Jót aludtatok? – kérdezte az ajtón belépve.
− Mit hoztál, mit hoztál? – szaladt elé Kifli és Loulou egyszerre.
− Mindenféle finomságot természetesen, de csak szépen sorjában! Jók voltatok? Aludtatok?
− Igen, igen, de nem hagytak! – sietett Kifli a válasszal farkcsóválva. – Megkaphatom a finomságot?
− Ki nem hagyott aludni?
− Hát a kísértetek! − vágta rá Loulou. – Egész délután a falban surrognak, hogy átjussanak rajta, és megkaparintsák a lelkünket. De Kifli ezt nem fogja föl ésszel, csak a virslijét félti! Nagy veszélyben vagyunk!
− Á, az új szomszédoktól ijedtetek meg? Találkoztam velük a lépcsőházban. Tényleg elég kísértetiesek a csupa fehér festék meg por ruháikban. Elnézést is kértek, és remélik, nem zavar bennünket a zaj nagyon, mert a falat csiszolják.
− Szóval nem kísértetek? – sóhajtott Loulou némi megkönnyebbüléssel, de egy kis csalódottsággal is a hangjában.
− Hmm… lehet, hogy azok. Viszont csak a lakásukat újítják fel, nem a lelkünket akarják. Szerintem jóban leszünk velük.
− Én mondtam, megmondtam, hogy nem veszélyesek a nyavalyások! – kiabálta Kifli. – Persze, ha a hűtő felé közelítenek, végük!
− Jól van, kiskutyám – simogatta meg Kifli fejét Bibi. – Megnyugvás tudni, hogy van itt egy bölcs macska és egy hős őrkutya, akikre számíthatok, ha baj van. Tessék, egy kis finomság a boltból, amiért ilyen rendesek vagytok!
A két bundás örömmel fogyasztotta el a jutalomfalatot, és hálásan gondoltak a szomszéd kísértetekre, akik miatt mindig lesz feladat és kiérdemelt jutalom is persze.
Horváth Ildi rajza