Az iskolából hazaérve Mukit anyukája két hatalmas vizespalackkal a kezében fogadta.

− Nézd, Muki, mit kaptunk! Neked is egy, nekem is egy palack, és mostantól pontosan tudni fogjuk, mennyi vizet iszunk naponta. A víz nagyon fontos összetevője a szervezetünknek, oda kell figyelni, hogy mindennap eleget fogyasszunk belőle.

− Jó, jó, értem, de én nem szeretem a vizet! Nem lehetne inkább kóla vagy szörp? Esetleg gyümölcslé?

− A kóla nem egészséges, sok benne a cukor, ahogy a szörpökben is. A gyümölcslé elvileg ugyan egészséges, de leginkább csak a frissen facsart. A dobozos lehet, hogy szintén tele van cukorral! Cukrot pedig pont eleget eszünk gyümölcs formájában, hogy a kakaós csigáról meg a kalácsról ne is beszéljük.

De Muki csak nem akart megbékülni a vízfogyasztás gondolatával. Két liter naponta! Ki tud annyit meginni?! Ő biztosan nem. Az anyukájának aztán eszébe jutott egy mentőötlet.

− Tudod, mit? Megpróbáljuk a vizet kiváltani valamivel. A teához mit szólsz? Gyümölcstea. Hidegen is ihatod!

 

Ebben maradtak. Azért is, mert Muki anyukájának okos füzetéből az is kiderült, hogy a teának rengeteg jótékony hatása van. Felfrissít, jobban működik tőle az agyunk, pihentetőbb lesz az alvásunk, nem fog fájni a fejünk, kevésbé leszünk fáradtak, az emésztésünk javulásáról már nem is beszélve. Aztán hozzáláttak, hogy egy igazán finom teát főzzenek, és a vacsiig még le is hűtsék.

 

  

 

Milyen legyen a jó tea? Lehetőleg ne fekete vagy zöld teából készüljön, gyerekeknek az túl erős. Gyümölcsteát válassz! Ha ragaszkodsz az édeshez, cukor helyett mézzel édesítsd. Ha szereted a citromlevet, ne a forró, hanem a már kissé kihűlt teába tedd. A teát keverheted alma- vagy narancslével, de meg is fűszerezheted a főzés alatt egy darabka fahéjjal, kardamommal, ánizzsal. Ha gyógyteát szeretnél inni, mindig nézz utána a növény gyógyhatásának, és bizonyosodj meg arról, hogy a teája tényleg a hasznodra válik.

 

Tudtad?

Szervezetünk több mint fele víz. A kisgyerekek és főleg a csecsemők testében még ennél is nagyobb a víz aránya. Ahogy öregszünk, testünk víztartalma egyre csökken. Ezért ráncos az öregemberek bőre.