Szárnyak
Bókuskának szárnya van,
ezüstfényű szárnya,
vízi sellő hozta neki –
Tisza hableánya.
Éjjelente fel-felrepül,
cserfacsillag trónusra ül,
s széttekintvén látja, ó:
szundikálgat Hold apó!
– Ég pásztora, ébredj, ébredj,
csillagnyájad szerteszéled,
s odalent az éji vándor
lámpásod nélkül bukdácsol!
S Bókuska, míg tart az álom,
alászáll egy holdsugáron.
Arra ébred, csukott szárnnyal
képzelete égig szárnyal.
Nádifarkas
Káka, sás közt
ösvény szalad,
nádifarkas
azon halad:
bánatosan
somfordál,
elmúlt a bőség,
el a nyár.
Káka, sás közt
út kanyarog,
nádifarkas
nyüszít, vakog:
halra gondol,
szárcsára,
vadlúdtól hangos
tanyákra.
Motozgatnak hideg szelek
Motozgatnak hideg szelek,
vernek száraz falevelet,
tépik a fűz hosszú haját.
Fácán rikolt, kakukk kiált.
Szarvasbogár avarba fúl,
gerlék tolla Bodrogba hull:
kicsi hajók, útra kelnek,
csobogással feleselnek.
Homokháton az alkonyat
fáradt koldus, kotor, matat –
elfészkel a kócsag, réce,
földbe csorog a Nap vére.
Hódok holdja kerek, sárga,
ráül három csupasz ágra,
hallgatja a nádas csendjét –
rencét ringat, békalencsét.
Hull a hó, száll a hó
Hull a hó, száll a hó,
lészen puha takaró,
novemberből december,
decemberből hóember,
hóemberből vénember,
vénemberből Mikulás –
piros csizmás, pikulás.
Köszöntő
Eljött a szent karácsony,
adják ki a kalácsom,
hogyha nincs a szobába,
bízvást van a kamrába –
hopp, a tarisznyámba.
Ha nem adják, nem várom,
nagyon fázik a lábom.
Balázsy Géza rajzai