Január

 

Hejehujahé!

Lehullott a hó!

Ha lehullott, jól van,

elvégre is tél vón.

Nem is vártunk mást,

csakis hóesést,

csak hogy beboruljon,

véres hurka süljön…

 

Február

 

Ez a hónap kurta,

jólesne a körte…

Mátyás napján jég reped,

farsangnak táncát ropod…

 

Március

 

Nyüzsög a sok bacilus,

veszélyes a március…

De végre tavasz van,

szememet meresztem:

gyönyörű tavaszon

cinke ül az ereszen,

melegebb a szél is,

rügyezik a szőlős.

 

Április

 

Mennyi, mennyi szeszély,

bolond égi viszály!

Paprikajancsi mosogat,

hófelhőket hesseget,

kifényesíti a Napot,

megtréfálja a népet.

 

 

Május

 

Május, május, tündérkert:

szivárvánnyal betakart

erdők, mezők, rétek,

dolgos vakondok,

vidám víkendek hónapja;

tavasz koronája,

teremtés zenéje…

 

Június

 

Ni csak! Ez a június.

Mit szólsz hozzá, Jónás?

Földieper érik,

tele lesz az árok;

tapog a kisliba,

tipeg a kiscsibe…

 

Itt az iskolaszünet!

Nézd az ég színét:

mélykék.

Kezdődnek a nyári mókák!

 

Július

 

Búzát árul,

lisztet őröl,

mindenkoron

kincset terem.

 

Hív a Duna!

Gyere, Dani!

Jó a víz!

 

Hogyha nem jössz,

megyek magam.

Majd a Duna

játszik velem…

 

Augusztus

 

Lőrinc napján,

névestéjén

hullócsillag szállong,

villog,

száll az égen,

s fennakad egy ágon.

Mire véget ér,

búcsúzik a nyár…

(Egyelőre elfogyott e

furcsa rím,

ne haragudjatok ezért

rám…)

 

 

Szeptember

 

Naptáramban az első ember,

Szögedében az szöptembör.

Kinyílik a sulikapu,

kezdődik a focikupa…

 

Elköltöznek a madarak,

nem maradnak, csak a verebek

és a hamvas varjúk –

már a vetést várják.

 

Október

 

Seregély csörög,

ostor csattan,

hegy leve csorog,

esőcsepp cseppen,

semmi kétség,

október van.

E hónapban menetel

katonának Dömötör.

 

November

 

Októberen túl

beköszönt a tél.

Deres, ködös, zord az ősz,

alszik a vén dinnyecsősz.

 

Az erdő is álomra készül,

csupán néhány róka kószál;

hótakarót vár a világ

(novemberre ennyi elég).

 

December

 

Vége az évnek,

ünnepek hívnak!

Mikulás, karácsony, szilveszter,

rogyásig terítve az asztal

minden földi jóval:

van itt banán, narancs, füge,

szól a karácsonyi fúga…

 

Betelt hát a naptár,

ennyire futotta,

szívemet a tettvágy

mindvégig fűtötte.

Hogyha néhol sántít,

szidjátok a hintát!