Ősz
Süh-hah, a vonat
zakatol,
ha szalad,
ha tolat.
Kipp-kopp az eresz –
itt az ősz;
a hideg,
a szeles.
Hí-hú a határ –
nem járja
senki,
csak a madár.
Csend, csend mindenütt.
Csak a szél
fütyörész,
s száll a füst.
Őszi erdő
Őszi erdő
– bükkös, makkos,
vaddisznónyáj,
röff, röff – hangos.
Puskám, ha volna –
dirr, durr – pontos,
pecsenyét ennék
akkor most,
most.
Őszi éjszakán
Őszi éjszakán
festők látogatják
a fákat.
Csillaglámpákra
denevérőrök
vigyáznak.
Reggel kel a nap,
s a fák ezüstben
áznak-fáznak.
Ezüst
A kert ezüstben áll,
ezüst a sok fa,
ezüst a kert mögött
a szénaboglya.
Ezüst a rét, a föld,
ezüst a bodza,
ezüst és árva is
a kökény bokra.
Árva a szívem is,
ezüst és árva,
a cinegék dalát
nincs, ki vigyázza.
Holdbojtár
Holdbojtár járja az eget,
terelgeti fényes szőrű nyáját,
didereg, mert három egér
szétrágta vadonatúj subáját.
Kolomp szavát hozza a szél,
csillagménes patkója szikrázik,
mit tehet a bojtárlegény,
fényes ostorával hadonászik.
Lúdláb, kacsaláb
Lúdláb, kacsaláb,
elszakadt az istráng.
Elszaladt a csikóm,
csillagos nyihogóm.
Ó. . . !
De csacsi ló!
Lúdláb, kacsaláb,
elszakadt a gatyám.
Ki bánja? Enyém volt.
Kerül rá kövér folt.
Ó. . . !
Mint ez a tó!
Szabó Zelmira rajza