Versek decemberre

 

Kulcsár Ferenc: Döcögtető

 

Hófehér, hófehér

ég alatt

fekete, fekete

tollkalap:

károgató varjúcsapat

ring a, reng a fán.

 

Tombol a tél,

szárnyaikat

szaggatja szél,

hullja hó!

− Kár, kár, be kár −

kiáltozzák −,

kár, kár, nagy kár,

nincs dió!

Nincs dió,

csak zúzmara,

tél dere, jég fagya.

 

Tóth Elemér: December

 

Szél hegedülget,

húzza erősen,

fák dideregnek

kertben, erdőben.

 

December kószál,

járja a rétet,

tóban két potyka

tereferélget.

 

Két liba lépdel,

indul a tóra,

csakhogy üvegből

van már a tócsa.

 

Két varjú kacag,

hópihe libben,

két nyuszi baktat

hófehér ingben.

 

December dúl-fúl,

de szíve jámbor,

még kettőt alszunk,

s itt a karácsony.

 

Simkó Tibor: Karácsony

 

Karácsony,

karácsony,

parázs izzik

a rácson,

dala búból,

örömből

korom-égen

dörömböl.

 

Dörömböl,

dorombol,

csillag hull a

koromból,

jégvirágos

istrángba

galamb húzza

szobánkba.

 

Gilingel-

galangol,

harang szól a

galambból,

béke zsong a

parázson,

karácsonyi

kalácson.

 

Dénes György: Dúdoló

 

Lompos árnyak ülnek

zúzos hegytetőre,

kopog dermedt szívünkön a

kismadarak csőre.

 

Pille havak szállnak,

csonttá fagy a bocskor,

kemencében aszalódik

fanyar ízű vackor.

 

Szél dudája dúdol

álmot a mezőre,

tegyük el a búbánatot

jövő esztendőre!

 

Balázsy Géza rajza