Koncsol László versei Nyomtatás
Írta: Koncsol László   
2014. január 06. hétfő, 22:10

 

Levélke

 

Kedves Gyurka!

Jó ez a hurka,

csak, hm, hm,

egy kicsit azért furcsa.

Némileg kurta,

no meg macska gyúrta,

nyű kifúrta,

nyúl szapulta,

kokas rúgta,

malacka túrta,

kutya húzta,

róka nyúzta,

csibezuza zúzta,

liba mája elúnta.

Nem eszem, csak naponta,

kétszer havonta

sütve, rántva, súlyra.

Köszönöm, Gyurka!

Barátod:

                  Gyurka

 

       

 

   

 

Varjubál

 

Téli égen varjubál.

Körre kör,

„kár”-ra „kár”,

forgó-zajgó varjubál.

 

Téli ágon varjupár.

Vénülő

két madár,

árva, néma varjupár.

 

Szürke égen varjubál.

Sárra hó,

hóra sár,

szürke ágon varjupár.

 

   

 

Vacogó

 

A totya kiskutya

kitotyog a hóba.

A hó, az mély, puha.

Juj, micsoda móka!

 

Orogona, tuja

– hahó, pici, hóha! –

hó alatt a moha,

a csipke, boróka.

 

Lohol a kiskutya,

úszik a hóba.

Ő most a kert ura,

ráköszön a csóka.

 

De nini, hűha!

Ott lohol a róka,

itt oson a nyoma.

Hol lapul azóta?

 

Ó, ez a szőrguba!

Tépi a rózsa

tövise, a kuka:

szükség lesz szabóra!

 

Hullong a hópihe,

de hó-reme-róma,

könnyű és puha

pille, ciróka –

 

de ezt se látja Buda,

Pozsony, se Róma

csak ez a csacsika

kutyafióka.

 

Úszik a bugyuta,

evez a mély hóba’,

bolyong a kiskutya,

lesheti az ólja.

 

De-de-didereg:

brrr, de fura nóta!

Me-me-menne meleg

házába, az ólba.

 

Hóbundás hacuka,

fején hó-paróka –

derü a borura,

rátalál apóka.

 

Ilyen a kiskutya:

picurka, bohóka.

A neve Samuka.

Készül a fotója.

 

Orbán Orsolya rajzai

Módosítás dátuma: 2014. július 09. szerda, 00:30