A kutya az ember legjobb barátja, ezt te is tudod. Őrzi a házat, tereli a nyájat, vigyázza az álmunkat, segít, ahol tud. A család kedvence, gyakran szinte már családtag. De nem mindegyik.
Vannak a kiterjedt kutyarokonságnak olyan tagjai is, amik egyáltalán nem szeretnének a díványunkon heverészni vagy a kandallónál a gazdi lábánál aludni. Mert ugyan a kutyát az ember még az ősidőkben háziasította a szürke farkas egyik alfajából, megszelídítette és magához szoktatta, a nemzetség más tagjai azonban vadon élnek, amióta világ a világ. Nézzünk közülük néhányat!
Dingó
A dingó Ausztrália híres különleges állata a kenguru, a koala és a kacsacsőrű emlős mellett. A földrész csúcsragadozója. Egyes elméletek szerint nem más, mint elvadult házi kutya, mások szerint őshonos farkasivadék. Annyi bizonyos, hogy vagy nyolcezer éve ezen a földrészen él. Közeli rokona a szürke farkasnak. Életmódjában is hasonlít hozzá. Falkában él. Csapatban – a farkashoz hasonlóan –, jól felépített stratégia szerint vadászik. Lesből támad. Egy falka dingó elejthet akár egy kengurut is. A birka, a pásztorok nagy bánatára, könnyű zsákmány a számára. Nagyon intelligens, megérti az ember jelzéseit. Fiatalon vagy fogságban kezes állatként viselkedik. Idővel azonban kiütközik vad természete, ezért háziállatként nem ajánlatos tartani. A felnőtt dingók kerülik az embert.
Új-guineai éneklő kutya
A világ egyik legősibbnek tartott vadkutyafaja, a dingó legközelibb rokona. Az Ausztrália mellett fekvő Pápua Új-Guinea sziget vadonjaiban él az alig pár száz egyed, korábban már kihaltnak is vélték. Méretre ugyan kisebb ausztrál rokonánál, de bundája neki is vörös vagy szürke színű, és megjelenése is hasonló. Nevét a jellegzetes éneklő hangjáról kapta. Amint a dingó, ő is kerüli az embert.
Ázsiai vadkutya (dól)
Veszélyeztetett faj. Régebben Ázsia nagy részén elterjedt volt, ma már csak Indiában és foltokban még néhány ázsiai országban fordul elő. Színe sárgás, mérete egy közepes kutyáé. Falkában él és vadászik. Csapatmunkával egy szarvast is képes elejteni, de kisebb emlősöket, nyulat ugyancsak szívesen fogyaszt. Ínséges időben akár bogyókon is elvan. Vadászás közben a falkatagok füttyögéssel jeleznek egymásnak. Náluk is a jó csapatmunka hozza meg a vadászat sikerét. Az embert kerüli, a farkasnak meg egyenest az ellensége, amiről Rudyard Kipling A dzsungel könyve című regényében is olvashatsz.
Afrikai vadkutya (hiénakutya)
A többi vadkutyától eltérően bundája nem egyszínű sárgás vagy vörös, hanem foltos, akár a hiénáé. Bár színe szerint hasonlít a hiénához, azzal ellentétben nem dögevő, és nem is baráti köztük a viszony. Az egyik leginkább veszélyeztetettebb ragadozó, fokozottan védett. A hiénakutya-falka nagyon jól szervezett és összetartó. Egy sajátos, tüsszentésszerű hangon beszélgetnek egymással. Az állatvilágban nem túl gyakori módon, az öreg és beteg egyedekről is gondoskodnak. A gyerekeket együtt nevelik, akár egy nagycsalád. A vadászat is a falka közös munkája. Taktikájuk lényege, a farkasokéhoz hasonlóan, a kifárasztás: a zsákmányt, az antilopot, gnút kilométereken át üldözik, míg csak össze nem esik.
Nyestkutya
A legnagyobb bundájú kutyaféle. Teste a rokonság többi tagjához képest kicsi, csupán 4-6 kg-ot nyom, ám a vastag szőrzet miatt mégis nagynak tűnik. A bunda védi őt a nagy hidegtől, ami lakóhelyén, Szibéria és Japán tundráin bizony nagyon kemény tud lenni. Igen szapora, már Európában is megjelent. Prémje miatt többfelé tenyésztik is. Kutyáktól szokatlan módon téli álmot alszik.
Prérifarkas
Észak-Amerika lakója, sokan elvadult kutyának, róka-farkas keverékének vélik, amikor megpillantják. Indián neve, a „kojot” is erre utal, a szó keveréket jelent. Félelmetes üvöltését manapság már nagyvárosok közelében is hallani, jól tűri az ember közelségét. Kitartó vadász. Nem válogatós, amit el tud kapni, azt megeszi. Nagyon okos, sőt ravasz fajta. A falka a vadászat során szétválik, s ha a szükség úgy hozza, egyszerre több úton is üldözi az áldozatát.
