Minden kisiskolásnak

● Mennyit alszik a mogyorós pele?

● Karácsonyi füzér

● Közlekedés a jövőben II.

● Tami és Kami: A karácsonyfa

● Mint a makk! - Igyál sok folyadékot!

● Angol Iskola - The Gingerbread House

● Tetőtől talpig karácsonykor

● A kalóz és a kapitány: Hová tűnt a Hód?

A gyerekekkel is ünnepelt a Bányászati Múzeum Rozsnyón. 120. születésnapja alkalmából ősszel rajzpályázatot hirdetett az iskolások számára A Bányászati Múzeum a gyerekek szemével címmel. A pályaművek bármilyen technikával készülhettek, a megkötés csupán a témát illetően volt, annyi, hogy az alkotások valamiképpen a múzeumról, a tekintélyes 120 éves történetéről szóljanak.

Bizony, régen volt! Mégis a mai gyerekek is, akik magyar iskolába járnak, mind fújják az Anyám tyúkját, a kurta kocsmát, a János vitéz sok versét, hadd ne soroljam. Hogyan van ez? Ki volt ő? Hogyan tanultátok az iskolában? És hogy fogjátok ünnepelni egész évben Petőfi Sándor születésének kerek 200. évfordulóját?

Újabb kötettel bővült a -könyvek sorozat. Amikor az írónő, Eva Urbanová még kislány volt, apukája szórakoztató történeteket mesélt neki két barátról, két szarvasról. Az egyiket Agancsinak nevezte, a másikat meg Nyakkendinek, mivel az nyakkendőt viselt. A mesék felvidították a kislányt, ha szomorú volt, segítettek neki elaludni, de akár még arra is rá tudták venni, amihez egyébként semmi kedve sem lett volna, például almaszedésre. Eva később sem felejtette el a két szarvast. Amikor felnőtt, remélve, hogy más gyerekre és felnőttre is ugyanilyen jó hatással lesznek, barátnőjével, Radkával megírták és megrajzolták a történeteiket.

Ősszel a nyirkosság miatt gyakran hűvösebbnek érezzük a levegőt még annál is, mint amennyit a hőmérő mutat. Akár az iskolában a padban ücsörögve vagy otthon is. Hogy ne fázz, és ne érezd úgy, hogy elgémberedtek az ujjaid, okosan kell felöltöznöd.

Hűvösre fordult az idő. A napocska egész héten ki sem dugta az orrát a felhőtakarók mögül. A nyári kalap és a halásznadrág már rég a szekrényben pihent. A székeken és a fogason meleg pólók, kabátok, sapkák, sálak sorakoztak. Most ők kerültek elő a szekrényből, rajtuk volt a sor, hiszen beköszöntött az ősz.

Az elképedt Sanyit barátja ragadta ki a bénultságból, megfogta a karját és levonszolta őt a kabinba. Üvöltött felettük a vihar, szinte megsüketültek. A két nyúl összekucorodva várta a csillapodását. Egyszer csak a hajó megrázkódott, és mintha nem is a hullámok hátán hánykolódna, hanem valami titokzatos erő húzná, megindult egy irányba. A nyulak remegve kapaszkodtak egymásba a hajófenékben. Szinte már feladták a reményt, hogy túlélik ezt a borzadályt.