Minden kisiskolásnak

Sorozatunk utolsó részében olyan kísérletekről lesz szó, amelyeknél garantált a vidámság, tudományról és a kísérletek magyarázatáról pedig csak keveset beszélünk, hiszen júniusban, a vakációt várva kinek van már kedve a tanuláshoz? Ilyenkor már mindenki szívesebben csinál valami pihentető és mókás dolgot a szabadban. Például szappanbuborékokkal!

Részlet a Kicsi, kisebb, legkisebb című meseregényből

Vakáció, de milyen! Ivett el sem tudta képzelni, hiszen élete első igazi iskolás nyári szünete máris óriási rumlival kezdődött: költözködtek. Igaz, Édesapa elmagyarázta, hogy az új állás miatt muszáj ebbe a távoli és idegen városba sietni, Ivettnek mégis sajgott a szíve, hogy még csak tisztességes istenhozzádot sem mondhatott a kedves, ismerős zegzugokkal teli háznak s az utcának, ahol reggelente cinkos barátsággal kopogott lába alatt a kockakő.

Júniusban Muki nagyijának a veteményeskertjében már nagyra nőtt a sok zöldségféle. Petrezselyem, zeller illatozik az ágyásokban, érik a paradicsom, a paprika, van már uborka, de sárgarépa, hagyma, mindenféle finom levesbevalóból is akad bőven. Nagyszerű lesz a vasárnapi ebéd a friss zöldségekkel! Nagyi meg is hívta Mukiékat vasárnap egy jó falatozásra a kertbe.

A mesehősökről szóló sorozatunk záró cikkében a gyermekirodalmi szövegekben oly szívesen ábrázolt állatok szerepével foglalkozom. A mesék világában az állatok sokféle szerepet ölthetnek magukra, azonban mesetípustól függően, fő- és mellékszereplőként fellépve más és más magatartásforma jellemzi őket. A mesebeli állatok kettős természettel bírnak: egyrészt az állat fizikai adottságaival rendelkeznek, másrészt a gondolkodás és beszéd emberi sajátosságait hordozzák magukon.