Baka
Bakancsban jön
gyalog haza,
a bakai
öreg baka,
vak a lova,
várja, várja,
nyergelje fel
a gazdája.
Nem baka már,
hanem huszár,
megbámulja
a napsugár,
Nagy-Dunához
vágtat lován
pirkadatkor,
nagyon korán.
Keserű
Hatalmas a bőség Bősön,
aranyat tojik a tyúk,
nem ismerik arrafelé
se a nyomort, se a bút.
A szénájuk oly páratlan,
a hír nem új keletű,
idegen marha nem eszi,
mert az neki keserű.
Karcsák
Két kezén a szélnek,
hány ujja van, kérdem.
Ahány Karcsa vagyon
Csallóköz szívében.
Egy tucat falucska,
éppen tizenkettő,
tündéreknél ennyi,
bizony, egy esztendő.
Solymos-, Detre-, Egyház-,
Erdőhát-, Damazér-,
Királyfia-, Móroc-
agyafúrtan kacér,
Göncöl-, Kulcsár-, Pinke-,
habár mind kicsinyke,
Sipos- meg Amádé-
vigyáz lépteikre.
Illésházán
Illésházán
a tündérek
szeretik a
lépes mézet,
Kis-Dunában
lubickolnak,
integetnek
a vén holdnak.
A hajukból
aranypor hull,
falu sorsa
jobbra fordul,
aranyat mos-
nak vagy százan,
a kanyargó
Kis-Dunában.
Vág partján
Jó képet vág
Vág partján a
Benedek,
kifog három
százhúsz centis
keszeget.
Örül Vága,
örül Kajal
s a gólya,
Mátyusföldnek
valamennyi
lakója.
Mellét veri
hősiesen
a legény,
várja otthon
a megszolgált
nyeremény.
Pattogatott
kukorica
nagy adag,
egye azt, ha
nem szereti
a halat.
Szencre gyere
Szencre gyere,
ne légy gyáva,
Molnár Albert
városába,
hol az ördög
bőg, botorkál,
megvárlak a
pincesornál.
A Napfényes-
tavak partján
sütkérezik
hat boszorkány.
Vasorrúak,
bár rémesek,
hallgatni
őket élvezet.
Ember helyett
embört mondnak,
ö betűsen karattyolnak.
Templomtornyok,
gémek, darvak,
megvédenek,
szemmel, tartnak.
Vacogó
Dunaújfalun kacsáztam,
morcos volt az ég, megáztam.
Sápadt letten, tüsszentettem,
vadgerle szállott mellettem.
Félig-meddig voltam Félen,
de mindenre nem emlékszem,
nagyon féltem, nagyon fáztam,
kullogott az éj utánam.
Balázsy Géza rajzai