Különös módszere volt a vén melámednek, a tanító bácsinak az ábécé tanításához, az biztos. Édes. Ma egészen más módokon ismerkednek a gyerekek a betűkkel, rengeteg színes, játékos, okos tábla, kártya segít benneteket a tanulásban, a szebbnél szebb olvasókönyvekről nem is beszélve. Bőven van választék. Régen nem volt csak alig néhány eszköz az iskolákban, pár könyve a tanító bácsinak, egy-egy palatáblája a gyerekeknek (füzet helyett).
De az utcák, a házak is mások ma Pozsonyban, mint abban a régi világban volt. Teljesen átépült az a városrész is, ahol a valamikor sokszínű városban a németek, magyarok, szlovákok mellett a zsidók éltek. A zsidók egykori életének, hétköznapjaiknak és ünnepeiknek, szokásaiknak ma már alig van nyoma. Eltűntek a házaik, iskoláik, templomaik. Annál érdekesebbek azok a történetek, amiket az utódok az emlékezetükben őriznek a szüleik, nagyszüleik elbeszéléseiből. Hogyan imádkozott Leo Nágel, a szegény cipész, miképp gyűjtötte zsákjába az utcán Mendel az ajándékokat a szegényeknek, ki volt a pozsonyi óriás, Dávid, mit mesélt Berta nagymama az ünnepekről... Izgalmas dolog találkozni, ismerkedni ezzel az eltűnt világgal, meglátjátok! A végén szótár is segít, hogy könnyen tájékozódni tudjatok a szavak között. (Pozsonyi Kifli)
A szerző rajzaival