Hangos az élet tavasszal a tavak, mocsarak, lassú folyású vizek mellett. A vízimadarak párt keresnek, udvarolnak egymásnak, a hímek énekszóval csábítgatják a tojókat. A mindenféle trillából kihallatszik egy mély, búgó hang, a bölömbikáé.
Azt gondolná a gyanútlan természetjáró, hogy nem is madárhang az, hanem valami testes négylábú bömböl a közelben. Pedig csak a bölömbika énekel, ami madár, és egyedül a nevét kapta a bikától. A hím kiáltoz tavasszal annyira, hogy a hangja, mint egy kürtszó, kilométerekre is elhallik a nádasban.
A hűtlen hím
Meglehetősen csapodár madár a hím bölömbika. Egyetlen tavaszon akár öt tojónak is udvarol egyszerre. Közben mintha ő volna a dudás a nádas tavaszi zenekarában, mély „pü-bumm” kiáltásokat hallat. Amikor aztán vége a nászidőszaknak, tovább nem törődik a tojókkal, a fiókák felnevelését is rájuk hagyja. Csak a kiáltozását hallani a költési időszak végéig, még július első felében is. Talán ennyivel járul hozzá a család fenntartásához: a hangoskodásával védi a területét.
A gondos anya
A költési időszak áprilistól július elejéig tart. A tojó mocsári növényekből készít fészket, és jól elrejti a sűrű nádasban, közvetlenül a vízen. Négy-hat tojást rak bele, s miután a fiókák alig négy hét múlva kikelnek, gondosan táplálja őket. Eleinte apró vízi rovarokat visz nekik, majd fokozatosan nagyobb falatokra szoktatja őket. Messzire nem jár táplálék után, magának is a nádasban, a sűrű vízi növények közt keres békát, halat, gyíkot, sőt akár apró madárfiókát is. Lassú, vízen és szárazon egyaránt esetlen mozgásával észrevétlenül közelíti meg a zsákmányt. A saját testéhez képest óriás halakat is egyben lenyeli.
A rejtőzködés mestere
Ha a nádasban veszélyt észlel, nem szalad el, nem is támad az ellenségre. Abban bízik, hogy ha egyenesen kihúzza magát, mint egy nádszál, és meg se mozdul, észre sem veszik. Hiszen a tollazata éppen olyan színű, mint körülötte a nád. Képes akár órákon át mozdulatlanul álldogálni egy helyben.
A magányos madár
Magányosan fészkel, nem költőtelepeken, mint sok rokona a gémfélék kiterjedt családjában. Ennivaló után is egyedül jár. S amikor októberben útra kel, hogy a telet mediterrán vidéken, a tengerpartokon töltse, akkor se gyülekezik csapatokba, hanem egyedül vonul. Némelyek meg el se mennek télre se.
Tudtad?
A nádasok, vizes élőhelyek fogyásával sajnos a bölömbika élettere is egyre szűkül, zsugorodik. Ezért fokozottan figyelnek rá a természet- és környezetvédők. Mifelénk nem, de Európa egyes vidékein már veszélyeztetett madárnak számít.