Februárban, amikor még híre-hamva sincs a tavasznak, az erdőt járva jellegzetes hangra lehetsz figyelmes. Szinte zeng az erdő a kopogástól. Harkályok kopácsolnak ilyenkor, és közben fel-alá futkároznak a fákon.
A kopácsolás hangját követve könnyen rábukkanhatsz a szorgos fadoktorokra. Táplálékot keresnek a fák kérge alatt, hernyókat, lárvákat és mindenféle rovarokat. Nagyon hasznos tagjai ők az erdők társadalmának, mert elpusztítják a fák kártevőit. Azzal pedig, hogy kisebb-nagyobb odúkat vájnak a fatörzsbe, más állatoknak is lakóhelyet biztosítanak.
A kopácsolásnak más célja is van. Így közlik a harkályok az erdő társadalmával, hogy ez az ő területük, itt ők laknak. A jeladáshoz odvas fákat keresnek, amelyeken erősen hallik a dobolás. Ezért nevezzük ezeket dobolófáknak.
A környezet gyors változásához a harkályok is kénytelenek alkalmazkodni. Egyes madarak nagy igyekezetükben még a városba is beköltöznek. Az épületek falán a vastag habszivacs szigetelésbe vájják odúikat. Rájöttek ugyanis, hogy az számukra is kiváló építőanyag. Sokfelé megfigyelték, ahogy a harkályok szorgosan bontották ezt a szigetelőréteget, amivel azonban súlyos károkat okoztak az épület tulajdonosának. Szerencsére a természetvédelmi szakemberek kitaláltak egy remek megoldást. Alumíniumból készült álharkályokat helyeztek ki a falakra. A harkályok ezeket az álcákat meglátva azt hiszik, hogy az a fal már foglalt, és odébbállnak.
Feladat
Készíts te is álharkályt! Kérd meg a szüleidet, hogy egy vastag kartonpapírra segítsenek megrajzolni egy harkály körvonalát. Színezd ki a rajzot, vágd körbe és akaszd ki az eresz alá, nehogy egy harkály a ti házatok falát is odvas fatörzsnek nézze.