Társas (részlet)
Nem akarok hencegni,
de én elég sok tárgyat hazahoztam már,
elég régóta gyűjtöm őket a polcomon,
csigaházat, gesztenyét, kavicsot,
dobókockát lekopott pöttyökkel, csavaralátétet,
kerék nélküli Hot Wheels Jaguart,
gallyakat csúzlinak meg ilyesmit.
Lehet, hogy mindez valakinek csak limlom,
kacat meg szemét,
mint mondjuk a bátyámnak,
de én akkor is ragaszkodom hozzájuk,
mert számomra igenis értékesek,
és az értékük éppen az együtt töltött időben van,
hisz én találtam őket,
én hoztam haza őket,
azóta pedig összeköt minket a múlt,
az én múltam meg a tárgyaké,
így aztán a bátyám hiába is mondja,
hogy dobjam ki őket a francba,
mert ő is nagyon jól tudja, hogy úgyse fogom megtenni,
hisz ő se dobálja ki az emlékeit,
mert neki is vannak kis műanyag bizgentyűk a polcán,
meg süni agyagból,
amiket a barátnőjétől kapott,
és amikre azt mondja, hogy többet érnek,
mint bármelyik legó,
mert ha ránéz valamelyikre,
mindig a barátnője jut eszébe,
vagyis hát egy-egy történet a kapcsolatukról.
Én ezzel úgy vagyok,
hogy ha nekem valaki legófigurákat ajánlana a tárgyaimért,
mondjuk a bátyám,
hát erősen elgondolkodnék,
hogy odaadjam-e őket,
mert nem volna azért annyira egyszerű a döntés,
hisz attól is függne ugye,
hogy milyen figurákról van szó,
nekem is megvannak-e már,
vagy nincsenek,
és ha nincsenek,
akkor meg tudnám-e őket venni,
ha akarom.
Persze nekem is vannak olyan tárgyaim,
amelyeket biztosan nem adnék oda egyetlen legóért sem,
mert azokról mindig a bátyám jut eszembe,
vagyis hát egy-egy történet a kapcsolatunkról.
Baranyai (b) András rajzai