Tóth Elemér versei

 

Szél és tél

 

A világ,

a vidék

ezüst ragyogás.

 

Ha a szél

ideér,

lesz itt vacogás.

 

Havat szór,

havat hord,

talán megveszett?

 

Ököllel

veri az

ablaküveget.

 

Akad-e

nagykendő

még a fogason?

Ha akad,

kimegyek,

s jól kikacagom.

 

Tél

 

            Hol, hol,

             valahol

          fát hasogat

           a bagoly.

Száll a forgács, röppen,

  legjobb a ködmönben.

 

              Ti, ti,

             rintinti,

            jöjjön ide

           minden ki.

   De a pék, az álmos,

  süsse meg a lángost.

 

 

Cin-cin

 

Azt mondja a kisegér:

De szigorú ez a tél!

Cin-cin kolbász, szalonna,

elfutunk a malomba,

veszünk lisztet eleget,

sütünk cipót, kenyeret,

hadd tömjék meg a hasukat,

korgó-morgó pocikujat

– ezen én csak nevetek –

sorra mind az egerek!

 

 

Csalivers

 

Fogtam háromkilós pontyot...

  Pont itt. Pont most.

De nem elvitte a horgot?...

  Pont itt. Pont most.

A szívem ver, bim-bam, bim-bam...

  Pont itt. Pont most.

Kisütöm majd vajban, zsírban...

  Pont itt. Pont most.

 

Vaddisznót lőttem az erdőn...

  Pont itt. Pont most.

De legurult egy mély lejtőn...

  Pont itt. Pont most.

Azóta is állok, várok...

  Pont itt. Pont most.

Malacsültet vacsorázok?...

  Pont itt. Pont most.

 

 

Karácsony

 

1

Karácsony,

karácsony,

gúnár táncol

a gáton.

 

    Hépike,

    hápika

    lép ide,

    lép oda

    Kukorica Márton.

 

Karácsony,

karácsony,

libafertáy

a tálon.

 

2

Karácsony,

karácsony,

malac visít,

harákol.

 

    Réfike

    ráfika,

    röff ide,

    röff oda,

    Darabara Károly.

 

Karácsony,

karácsony,

hurka, kolbász

a tálon.

 

Balázsy Géza rajzai