Cicúr és a többiek 4. rész

 

Későre járt, a könyvtár már be volt zárva. Így Gréta elővette a kulcsát, kliccs-kluccs, és belépett az épületbe. A többiek utána. Elmentek a ruhatár, majd a recepció mellett, átvágtak egy könyvespolcokkal zsúfolt termen, aztán megálltak egy kicsiny ajtó előtt a terem végében.

− Ez volt eddig a nyilvános rész, ide bárki bejöhet. Most pedig lemegyünk a titkos szekcióba − jelentette ki Gréta.

Megnyomta a kilincset, és az ajtó kinyílt. Egészen más világ tárult eléjük. Csupa üveg, fém és neon volt minden. Egy szűk lépcsőn lejutottak az alagsorba, ahol egy vaskos acélajtó állta útjukat.

− A legmodernebb biztonsági rendszert telepítettük nemrég – magyarázta Gréta.

A kis társaság egyik ámulatból a másikba esett.

− Az ajtó túloldalán kollégám, Marcus vár minket. Ne ijedjetek meg tőle, nagy darab, de nagyon kedves.

− Már mért ijednénk meg? – kérdezte óvatosan Cicúr.

− Mert ő egy jegesmedve − mondta mosolyogva Gréta. – A legkedvesebb jegyesmedve a világon.

Amint azonban a biztonsági ajtón átjutottak, meghűlt a vér az ereikben. Az elébük táruló látvány dermesztő volt. A hatalmas beüvegezett és zárt könyvszekrényekkel tele termen mintha tornádó söpört volna végig. A polcok felborítva, üvegek betörve, a könyvek szétszórva, széttépve mindenütt.

− Marcus! Marcus, merre vagy? Mi történt itt? Nem esett bajod? – kiáltozta Gréta. Mintha kezdte volna elveszíteni addigi rendíthetetlen nyugalmát.

A többiek riadtan sorakoztak az ajtó mellett.

− Grrrrr – hangzott a válasz a terem távoli végéből.

− Marcus?

− Hörrr!!! Grrrrrhörrrmörrr!!!

A morgás egyre közeledett, öles léptek zaja kísérte. Egy medve az, semmi kétség. De vajon Marcus?

− Te vagy az, Marcus? – kiáltotta Gréta most már kissé ijedten.

− Hörrrr!!! Marcus nincs többé!!! – lépett elő egy óriási jegesmedve a polcok közül. – Én vagyok itt, Balsors!!!

A kis csapat elszörnyedve nézett a medvére, akinek a szájából könyvcafatok lógtak.

− Balsors? – kérdezte Gréta. – De te Marcus vagy! Nem ismersz meg? Én megismerlek téged! Gréta vagyok. Marcus, mi van veled?

− Marcus nincs többé, már mondtam! Balsors vagyok!

− Balsors? − kérdezett vissza Bibi.

− Furcsa név, annyi szent! – jegyezte meg Kifli óvatosan.

− Kissé ijesztő, talán még egy ilyen nagy jegesmedvének is – mondta ki végül Cicúr, amit mindnyájan gondoltak.

− Igen, ijesztő, pont ez volt a cél! Balsors, aki régen tép! Félelmetes, mi? – vigyorgott a medve hátborzongatóan.

− De Marcus… illetve Balsors… − kezdett bele újra, most már egészen óvatosan Gréta. – Mi van veled?

− Hörrrr! Mörrrgörrrr! Semmi Marcus! Balsors, aki régen tép!

− Öööö… bocs, Marcus, ne haragudj, hogy közbevágok – köszörülte meg a torkát most Cicúr –, de az nem úgy van, hogy Balsors, akit régen tép? Nem aki, hanem akit? Nemrég jártam kutyasuliba, tudod, és ott tanultuk – húzta ki magát büszkén a kiskutya.

Bibi és Gréta aggódva néztek össze, mit fog ehhez szólni a vérmedve.

− Hogy mit mondtál? – hörögte a medve.

− Hogy balsors, akit régen tép.

A medve egy pillanatra megállt, majd a fejéhez kapott, mint akinek az nagyon fáj, és a földre rogyott.

− Ó, balsors! Még ezt se tudom jól! Semmit se tudok! Nekem semmi se sikerühühühühühühüüüül… − és csak zokogott és zokogott és zokogott.

Gréta, Bibi, Kifli és Cicúr most már mind köré gyűltek – még Lulu is kikászálódott a kosárból –, és simogatni kezdték a hátát, a fejét meg a mancsát ennek a nagy és zokogó medvének.

− De hát mi történt veled, Marcus, akarom mondani Balsors? – tette fel a kérdést újra Gréta.

− Az van, Gréta – sóhajtotta Marcus –, hogy betörtek. És eltűnt egy könyv. De ezt te is tudod, mert utána elutaztál, hogy segítséget hozz. Én meg itt maradtam egyedül. Nagyon egyedül… hüppp… és féltem. De nem akartam félni, mert tudtam, hogy itt most minden rám van bízva… hüppp… és nagyon félelmetes akartam lenni. És kitaláltam, hogy eljátszom, hogy félelmetes vagyok. És jól sikerült! Annyira jól, hogy magam is megijedtem, és aztán még félelmetesebb akartam lenni és … nem tudtam abbahagyni...

Nézd, mit csináltam! Mekkora kárt! De megragasztom az összes könyvet, ígérem! Én olyan buta medve vagyok! És még a Balsorsot se tudtam jól! Nem aki, hanem akit régen tép! Hát tényleg! Nem is vagyok félelmetes, egyáltalán! Így hogy fogok megvédeni bármit is?

− Ó, Marcus, ne rágd magad emiatt! − vigasztalta a medvét Gréta.

− És a Balsors nagyon is félelmetes név! – tette hozzá Bibi.

− És attól, hogy te magad nem vagy félelmetes, még meg tudsz védeni akármit! – így Kifli.

− Az biztos! Majd megtanítlak, hogy kell! – bólogatott Cicúr.

− Az nagyon jó lenne – pillantott a medve könnyes szemmel a kiskutyára. – Mikor?

− Előbb rendet csinálunk – nézett körül Gréta.

− Majd én irányítok! Egy-kettő, munkára! Hiszen mindjárt itt a karácsony! – adta ki a parancsot Lulu. És csodák csodája, most az egyszer mindnyájan szót fogadtak neki.

 

Folytatjuk!

 

Balla Margit

 

Török Bianka rajza