Balla Margit: Hogyan lett a kutyából pásztor?/Ako sa pes ovčiakom stal?

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy pásztor. Rengeteg birkája volt, egy egész nyáj. Minden reggel kihajtotta az állatait a legelőre, és őrizte őket egész nap. Egyszer dolga akadt a városban. Megkérdezte a birkáit, ugyan ki őrizné meg őket legjobban, amíg ő távol lesz.

− Kérd meg a pókot! Olyan sok szeme van, biztosan nem veszít szem elől minket!

Úgy is lett. Másnap az ember kihajtotta a birkákat a legelőre, és meghagyta a póknak, hogy tartsa rajtuk a szemeit. Azzal elment a dolgára. Amikor megjött, látja ám, hogy a birkák hét határba szétszéledtek. Késő éjjel lett, mire összeterelte őket. Kérdőre vonta a pókot, ez meg hogy történhetett?

− Ó, hiába a sok szemem, ha a hálóm gyönge! Elszakították a birkák, és már nem bírtam velük – magyarázta a pók.

Legközelebb megint megkérdezte a pásztor a birkáit, ki vigyázzon rájuk, amíg ő a városba megy.

− Kérd meg a tyúkot! Az tud repülni! A szárnyaival majd összeterel bennünket.

Úgy is lett. A pásztor elment a városba, a tyúk szépen kapirgált a nyáj mellett. Amikor este megjött a pásztor, a birkák megint hét határban szanaszét legeltek. Kérdőre vonta a tyúkot.

− Hiába van szárnyam, ha a birkák egyszerre százfelé szaladnak! – panaszolta a tyúk.

A pásztor nagy fáradsággal összeterelte a birkákat, és azt mondta nekik:

− Holnap a kutya fog vigyázni rátok!

− Jaj, ne! Csak azt ne! Megharap! Megesz! Széttép bennünket! − bégették a birkák.

De a pásztor nem hallgatott rájuk. Reggel meghagyta a kutyának, úgy vigyázzon a nyájra, mint a saját vacsorájára. Ha elvesznek a birkák, a vacsora is elvész.

Amikor este a pásztor megjött, a nyáj békésen legelt a legelőn, a kutya mellettük hevert. Onnantól kezdve ketten őrizték a nyájat mindennap, a pásztor és a kutyája, s a kutya mindennap megkapta a jól megérdemelt vacsoráját.

 

 

Kde bolo, tam bolo, bol raz jeden pastier. Mal mnoho oviec, na celé stádo. Každé ráno vyhnal zvieratá na pašu a celý deň ich strážil. Jedného dňa sa mu pritrafila robota v meste. Opýtal sa ovečiek, kto by ich najlepšie postrážil, kým on bude celý deň preč.

„Popros pavúka! Ten má tak veľa očí, určite nás z nich nespustí!“

Tak sa aj stalo. Na druhý deň pastier vyhnal ovce na pašu a nakázal pavúkovi, aby z nich nespustil oči. Keď tak urobil, pobral sa do mesta. Keď sa vrátil, čo nevidí! Ovce sa mu rozliezli po siedmich chotároch. Bolo neskoro večer, kým ich zahnal domov. Spýtal sa pavúka, ako sa to mohlo stať?

„Och, darmo, že mám veľa očí, moja sieť je prislabá! Ovce ju roztrhli a ja som ich neudržal.“ Vysvetlil mu pavúk dôvody.

Pastier sa opäť spýtal oviec, koho zavolať, aby ich postrážil, keď pôjde do mesta.

„Popros sliepku! Tá vie aj lietať! Krídlami nás zaženie.

Tak sa aj stalo. Pastier odišiel do mesta a sliepka si spokojne hrabala pri stáde. Keď sa pastier večer vrátil, ovce sa zasa pásli kade-tade po siedmich chotároch. Spýtal sa teda sliepky, čo sa stalo.

„Darmo, že mám krídla, keď ovce bežia naraz na sto strán!“ – ponosovala sa sliepka.

Pastier sa poriadne unavil, kým sa mu podarilo zahnať všetky ovce. Povedal im:

„Zajtra vás bude strážiť pes!“

„Jaj, nie! Len to nie! Uhryzne nás! Zožerie! Roztrhá nás!“ bľačali ovce.

Pastier ich však nepočúval. Ráno nakázal psovi, aby strážil stádo ako vlastnú večeru. Ak sa stratia ovce, stratí sa i večera.

Keď sa pastier večer vrátil domov, stádo sa pokojne páslo na paši a pes polihoval vedľa neho. Odvtedy strážili stádo každý deň spolu a pes každý večer dostal zaslúženú večeru.

 

Slovnik/Szótár

ovčiakterelőkutya

stádonyáj

paša (pastvina)legelő

pritrafila sa mu robotadolga akadt

nespustí z očínem veszít szem elől

zaháňal ovceösszeterelte a birkákat

kade-tadeszanaszét

ponosovala sapanaszolta

bľačali bégettek

 

Fordította Cselényi Fodor Olívia

 

Balázsy Géza rajzai