Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismalac. A faluvégen lakott, az utolsó ház hatalmas kertjében, pont a kukoricás mellett. A malacka nagyon szerette ezt a kertet. Volt benne mindenféle érdekes: szőlő, barackfa, szilvafa, ribizlibokor, galambok, tyúkok meg egy kakas is. A tyúkokkal meg a kakassal nagyon szeretett a kismalac beszélgetni mindenféle dologról, a galambok elmesélték neki, mi hír a faluban, de barátai voltak a kertbe gyakran ellátogató méhek és darazsak is.
Egy nap hatalmas madár repült el a kert felett, és leszállt a szilvafára, hogy megpihenjen. A kismalac rögtön megszólította:
− Szia! Én vagyok a kismalac, és ez a kert az otthonom. Hát te ki vagy?
A nagy madár elkerekedett szemekkel nézett a malacra, mert bizony ilyen beszédes apró négylábút még életében nem látott.
− Honnan jössz, és mit láttál útközben? – folytatta a malacka a kérdezősködést. – Láttál valami érdekest? Messze földön nagyon más minden, mint itt?
Az egerészölyv – mert az volt – erre mesélni kezdett. Elmondta, hogy a hegyek felől, hatalmas erdőkből jön. Átrepült sok patak és folyó felett, városok, faluk, mezők, szántók, dombok, síkságok maradtak el mögötte. És igen, nagyon más arrafelé.
− Én is szeretnék utazni – sóhajtott fel a kismalac –, de sajnos nem tudok repülni.
− Nos, úgy nehéz – mondta az ölyv –, de nem lehetetlen. A kacsák például úsznak. Úszni tudsz?
− Hát, azt hiszem, nem − s a malacka elszontyolodott.
− Az emberek autóval utaznak − próbálkozott tovább a madár.
− Nincs autóm.
− Akkor utazz autóbusszal! Buszozni mindenki tud!
− Juhééé! – a malacka felvisított örömében. – Buszozni fogok!
Úgy is lett! Attól a naptól fogva a kismalac, ha csak tehette, busszal kirándulgatott a környéken, és megnézett mindent, de mindent. Egyszer még a városba is elbuszozott, és városi híreket vitt haza a galamboknak.
Az ölyv meg azóta is repül. Ki tudja, lehet, hogy éppen most szállt el a ti házatok felett.
Kde bolo, tam bolo, žilo raz jedno prasiatko. Bývalo na konci dediny, v rozľahlej záhrade posledného domčeka, hneď vedľa kukuričného poľa. Prasiatko malo záhradu veľmi rado. Bolo v nej mnoho zaujímavého: hrozno, marhule, slivky, ríbezle, holuby, sliepky a aj jeden kohút. So sliepkami a kohútom sa prasiatko veľmi rado zhováralo o všelijakých veciach, holuby mu zvestovali, čo je nového v dedine a kamarátilo sa aj s včielkami a osami, ktoré do záhrady často zavítali.
Jedného dňa ponad záhradu preletel obrovský vták a pristal na slivke, aby si oddýchol. Prasiatko sa s ním hneď dalo do reči:
„Ahoj! Ja som prasiatko a toto je moja záhrada. A ty si kto?“
Veľký vták sa s vytreštenými očami díval na prasiatko, lebo takéto zhovorčivé štvornohé zvieratko veru jakživ nevidel.
„Odkiaľ letíš a čo si videl cestou?“ vyzvedalo ďalej prasiatko. „Videl si niečo zaujímavé? Je tam v diaľke všetko iné, ako tu?“
Myšiak hôrny – tak sa totiž volal – mu začal o všetkom rozprávať. Povedal mu, že priletel od hôr, z rozľahlých lesov. Preletel ponad mnohé potoky a rieky, rozprestierali sa pod ním mestá, dediny, lúky, polia, kopce a pláne. Áno, tam je všetko iné.
„Aj ja by som chcelo cestovať,“ povzdychlo si prasiatko. „No bohužiaľ, neviem lietať.“
„Nuž, tak to budeš mať ťažšie,“ odvetil myšiak. „No nie je to nemožné. Kačky napríklad plávajú. Ty vieš plávať?“
„To si nemyslím, veru nie,“ zosmutnelo prasiatko.
„Ľudia cestujú autom,“ pokúšal sa ďalej myšiak.
„Ja nemám auto.“
„Tak cestuj autobusom! To predsa môže každý!“
„Juchú!“ vykríklo prasiatko od radosti. „Budem cestovať autobusom!“
Tak sa aj stalo! Od toho dňa prasiatko využilo každú príležitosť na to, aby šlo do okolia na výlet autobusom a všetko, všetučko si popozeralo. Raz sa autobusom vybralo aj do mesta a holubom potom doma porozprávalo, čo nového v meste videlo.
Myšiak odvtedy lieta aj naďalej. Ktovie, možno práve preletel ponad tvoj dom.
Slovnik/Szótár
rozľahlý – hatalmas, terjedelmes
zvestovať – hírül visz
preletieť – elrepül, átrepül
dať sa do reči – megszólít
vytreštené oči – elkerekedett szemek
zhovorčivý – beszédes
jakživ – soha az életben
vyzvedať – faggatózik
rozprestierať sa – elterül
pláň – síkság
príležitosť – alkalom
Fordította Cselényi Fodor Olívia
Balázsy Géza rajza