Kulcsár Ferenc: A mi osztályunk

 

Az első padban legelöl

ül a szeplős, szőke Benő:

ha majd feje lágya benő,

jeles diák lesz – nagymenő.

A háta mögött hetykén ülő

kisleányka Bernadett,

ő biz csokibarna lett

a tengerpartnál nyáron,

akárcsak padtársa, Áron.

Következik Artúr,

aki mindent feltúr,

és a szőke Bíborka,

kinek orra bíborka.

Hajnalka hétalvó kislány,

néz anyjára reggel pislán:

– Ébredj, ébredj Hajnalka,

itt van már a reggelke!

Mögötte ül Olivér:

vérbő, pufók telivér!

Szomszédja meg Gizella,

azt képzeli, gazella.

Sántít egy kicsit Ágoston,

fáról pottyant le ágastul.

Vigasztalja Helga,

dalol neki: hallga, hallga!

Hegyezi nyelvét Emese,

eleme a tréfa s mese,

a hecc és a vicc, osztogatja,

pajtásait így ugratja:

– Ízlik-e a dinnye, Egyed?

Mert ha igen, akkor egyed!

– Lepkét gyűjtesz Amália?

Mire jó ez a mánia!

– Bolondos vagy, Dóra

meg egy kicsit dőre!

– De ferdén ülsz, Vidor,

arcodon a vigyor!

Leghátul is ketten ülnek,

ha tehetik, hegedülnek.

Muzikális lány Tamara,

akár a bécsi kamara-

zenekar,

s jó hallású Péterke,

ki még csak egy méterke;

de ha felnő Péter,

hosszabb lesz az éter

hullámainál.

 

Balázsy Géza rajza