A teve nem panaszkodik a nagy hőség és a szárazság miatt. A sivatagban, ahol pedig szokásosan naphosszat kutyagol. Nem is pusztul el az extrém körülmények között, hanem alkalmazkodik hozzájuk.
A sivatag
A sivatagban néhol akár évekig nem esik az eső. Hihetetlen a szárazság, szinte semmilyen élőlény itt nem él meg. A hőség olykor elviselhetetlenül nagy, nappal 45 foknál is több lehet, éjszakára viszont egészen lehűl a levegő, hideg van. A teve ilyen szélsőséges körülmények között viszi az utasait, szállítja az árut a hátán a sivatagon át. Étlen-szomjan gyalogol, naponta akár 50-60 km távolságot is megtesz. Hogy mégsem pusztul él, míg átjut a homoktengeren, abban pótolhatatlan szerepe van a púpnak a hátán.
Mi van a tevepúpban?
Azt hinnénk, hogy víz van a teve púpjában. Az a kulacs, amiből teste szomját oltja az állat, amíg a sivatagban vándorol. De nem! Nem vizet visz magával a sivatagba a teve, hanem zsírt. Amikor lehet, van enni-innivaló bőven, akkor tartalékot képez a hátán: zsírpárnát, egyet vagy kettőt. A szűkös napokban aztán innen tartja fenn magát. Ha hosszú útra készülnek, a tevetartók túltáplálják az állataikat. Olyankor egészen nagyra nő a teve púpja. Az út végén pedig kiürülve lekonyul.
A homokkal szemben
A sivatagban olykor hirtelen homokvihar támad. Hordja a forró homokszemeket és mindent betemet velük az erős szél. A teve ilyekor úgy védekezik, hogy nemcsak a szemét-száját, hanem az orrát és a fülét is becsukja.
A sivatag fuvarozói
A dromedárok akár 200 kg súlyt is képesek a hátukon elvinni. A kétpúpúak gyengébbek, ők csak 100-at. Ekkora nagy teherrel a hátukon gyalogolnak át a sivatagon, néha még futnak is a tevék. Útjuk tarthat akár hetekig, közben nem esznek, hanem a tevepúpban tárolt energiaforrásból, a zsírból táplálják magukat. 4-5 napig ivás nélkül is elvannak. Amikor aztán vízhez jutnak, 100 litert is megisznak egyszerre.
A mesés szerájok
A sivatagi állattartó népek, mint pl. az afrikai beduinok életében nélkülözhetetlenek a tevék. Tejet, húst adnak, a szőrükből ruhát, sátorponyvát készítenek, a hátukon árut szállítanak. Nagy távolságokat tesznek meg velük a sivatagon át, ahol más közlekedési eszköz ma sem használható. A tevekaravánok úgy működnek a sivatagban, mint a kamionok az országutakon. De annyi különbség mégis van, hogy a pihenőhelyeken, a karavánszerájokban nemcsak esznek-isznak és híreket cserélnek, hanem az egykori utazók mesét is mondtak.