Ezek a barátságos állatok nálunk, Európában a magas hegyek legfelső régióiban, a havasi legelőkön élnek. Ott, ahol már fák sem nőnek, folyvást fúj a szél, és télen rengeteg a hó. Őseik pedig még a füves sztyeppék lakói voltak.
A magas hegyek lakói
Hogy miért költöztek fel akkora nagy magasságba, olyan zord körülmények közé mégis? Talán mert ragaszkodnak a békés, füves legelőkhöz, amiket még eredeti, ősi lakóhelyükön, Észak-Amerikában évmilliókkal ezelőtt megszoktak, és amiket Európában már alig találnak másutt, mint a hegyek csúcsain az Alpokban, a Pireneusokban és a Kárpátokban. Itt élnek a havasi mormoták, és itt tanultak meg alkalmazkodni a zord magashegyi körülményekhez.
A havasi legelőket a magas hegyek csúcsain télen vastag hótakaró borítja, s a hó csak áprilisban kezd olvadozni. Hol találna ilyen körülmények között élelmet a mormota? Jól teszi hát, ha átalussza ezt a nehéz időszakot. Ősszel a család mély járatot készít a talajba, a bejáratát belülről befalazza, és 6-7 hónapra elvonul bele aludni. Csak áprilisban ébred fel a sok bundás, amikor a hó olvadása mellett már van annyi zöld növény a legelőn, hogy jóllakhat.
A tél pusztítása
Bár télire mélyebb és terjengős kotorékot épít magának a mormotacsalád, és a bejáratát is elzárja, a hosszú hideg hónapokon át a víz mégiscsak befolyik, és eláztatja az otthonukat. Enni nincs mit, hiszen odakünn hó borít mindent, a kamrába pedig nem gyűjtöttek ősszel élelmet, hát jobb híján alusznak rendületlenül. Csupán az illemhelyre mennek ki havonta egyszer-egyszer a járat végébe. Kemény időszak ez a számukra, áprilisig egészen lefogynak és legyengülnek bele. Nem is éli túl a telet tíz mormotából legfeljebb egy.
A mély álom
Nagyon mélyen alusznak télen a mormoták. Összegömbölyödnek, a fejüket a hátsó lábuk közé dugják, a szervezetüket pedig takarékra állítják: hőmérsékletük a normális 36-37 Celsius-fokról 6-8 fokra lehűl, a szívdobbanásuk száma 114-ről lecsökken 4-re, semmit nem esznek, hanem a nyáron át testükben felhalmozott zsírtartalékból tartják fenn magukat.
Barátságos szomszédok
Igazán udvarias és kedves lények ezek a bundások. Amikor találkoznak, üdvözlik egymást, az orrukat összedörzsölik, a fejüket összedugják, pontosan úgy, mintha beszélgetnének. Ha valami gyanúsat észlelnek, például szirti sas fenyeget a magasból, éles füttyszóval figyelmeztetik egymást. A riasztásukra a zergék is felfigyelnek, és ők is menekülőre fogják.
Tudtad?
A mormota a mókusfélék családjába tartozik. Ő a legnagyobb a családban.
A legelésző mormota 5-10 másodpercenként két lábra áll, hogy körbekémleljen. Ha veszélyt észlel, éles füttyszóval figyelmezteti a társait.
Evés-ivás közben sűrűn felágaskodnak, azért is, hogy jobban lássák, nincs-e a közelben veszélyes ragadozó, meg azért is, hogy a mellső lábukat kéz módjára használhassák.
A kis mormoták tavasszal születnek, négyhetes korukban bújnak ki először a vackukból, és ezután sokat játszanak a napon.