Archívum
Felhívások
Keresés
Profil
ISSN
ISSN 1339-5408
Kulcsár Ferenc versei |
Szaporázó
Csirr-csurr április, locsi-pocsi idő, de jó, ha a rovarászó kék vércse visszajő! A fecskefejő estefelé fölvillan a fészke fölé, s a Napnak int a gyönyörű vérehulló fecskefű.
Mire készül a világ? Megmondja a gyöngyvirág!
Kiszámoló
Háromlábú kutya szalad ruca után kertünk alatt, csúfolja az öreg nyárfa, riszeg-roszog száraz ága, röfögi a tarka malac, csacska patak csörög, kacag. Egy pityergő, egy nyafogó, te vagy, te vagy, te a fogó.
Kukorikú, tarajos
Kakas, kakas, tarajos, miért vagy oly haragos?
Tyúkocskáim, tyúkjaim, kendermagos húgaim
napkeltével, pirkadatkor, napnyugtával, alkonyatkor
kotkodálva és kárálva körbe fognak, karikába,
s te borzolva tarka szárnyad, örülsz a víg pipetáncnak.
Kukorikú, tarajos, hová lett a haragod?
Ki mit csinál?
Zúg a tenger, tengerel, bömböl a szél, elszelel, nyávog a macska, macskáll, Józsi parázsban babrál – felvisít.
Balázsy Géza rajza |